Macskák

Esti vonatozás:

Szeretem a fölfordulást:

Bódvalenke

Bódvalenke, a freskófalu.
Bódvalenke festői szépségű törpefalu Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, az edelényi kistérségben, Miskolctól 57, Aggtelektől 10 km-re. A települést 1283-ban említik először, Nenkefolua néven. Jelenleg 210 lakosa van, 90%-ban romák. A falu az edelényi kistérségben található, a hidvégardói körjegyzőséghez tartozik. A falu polgármestere a szomszéd faluban lakik; ötfős képviselőtestületének csak egy tagja roma.

A freskók:


És a volt és leendő készítői:

Szlogen*

Annak idején az iskolában A falon a következő idézet állt:
"Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes."
Szép mondat volt, igaz mondat volt. Néha még meg is próbáltunk úgy élni. Csak később, József Attila verseinek gyakori olvasásakor leltem rá a vers elejére:
Ne légy szeles.
Bár munkádon más keres –
dolgozni csak pontosan szépen,
ahogy a csillag megy az égen
úgy érdemes.


*Értsd most és itt: jelmondat.

Ébredés az intenzíven

Másnap reggel, szakaszolt alvás után korán ébredtem. Összeköttetésem a körülöttem lévő orvosi műszerekkel emlékeztetett arra, hogy hol is vagyok és mi is történt velem. Nézegettem a kijelzőket és megnyugodtam. Élek és a körülményekhez képest jól is vagyok. Légzésszám 16, vérnyomás 120-130 között. A szívem nem fájt. Ellentétben a hátsó felemmel, úgyis mint a két fenekem, a hátam és a farokcsontom. Az egy helyben fekvés egy kicsit megviselt és mégy egy ideig mozdulatlan kellett, hogy feküdjek. Egészen addig, amíg a katéter bemeneti csövét ki nem veszik. Merthogy ne mozduljon el. Na most. Nem tudom mi lett volna, ha elmozdul, de így is, hogy nem mozdult el, borzalmas fájdalommal járt, amikor délután jött egy orvos (?) (vagy valaki más) és halálra kínzott. Nem akarózott kigyünni a cső. A csillagok egészen közel voltak. Meg tudtam őket számlálni. :-)
Nos. Ott tartottam, hogy fölébredtem. Az egyik kezemben a kisrádióm, amit már régóta hallgatok éjszakánként ébren vagy alva. A másik kezemben a telefonom és azon gondolkodtam, hogy a már évek óta hallgatott reggeli rádióműsort, Fiala KeljfelJancsiját fölhívom és jelentést teszek az intenzívről. Nem vagyok betelefonálós, ezért aztán szép lassan lebeszéltem magam róla. Infarktus után nem sok kedvem lett volna ahhoz, hogy hülyéskedésnek vélvén letegye a kagylót.
A körházban elindult a nap. Jött a vérvétel, a reggeli, az első orvosi érdeklődés, délelőtt az ultrahangos vizsgálat, amikor is megmutatták, hogy hogyan is néz ki ebben az állapotban a szívem. Sajnos képet nem kértem, pedig most szívesen megmutatnám azt, amit akkor láttam. Délután aztán jött a fent említett inkvizíció és persze a várva várt látogatás.
Ilyen volt az első teljes nap a kórházban.

Utcák

Tiszta utca, rendes kerület. Bizton nyerhetnénk a lombgyűjtő versenyen:

Újjászületésnap

Két évvel ezelőtt, ilyentájt délelőtt már rágta a szívemet az infarktus. Borzasztó fájdalmat éreztem a szívem tájékán, de valahogy nem akarózott leesni a tantusznak: komoly baj van. Még elmentem vásárolni az állatoknak konzerveket bringával, majd hazajöttem és lefeküdtem, várva kis családomat, hogy elmondjam, akkor én most elmegyek az SZTK-ba.
Hazaérkeztek, fölöltöztem, fölvettem kabátomat és kalapomat, majd buszra szálltam. Még mindig nem gondoltam, hogy egy darabig nem jövök haza. A rendelőben jól nevelten végigültem a soromat, majd olyan fél nyolc tájban végre bejutottam az orvoshoz. Amikor elmondtam, hogy mit érzek, elfehéredett és azonnal a díványra fektetett, rám agatta az EKG nyúlványait, a nyelvem alá porított valami gyógyszert, gondolom, Nitromin volt, és közben hívta a mentőket, nekem meg mondta, hogy hívjam a hozzátartozóimat a Gottsegenbe, merthogy kiderült: odavisznek. Közben finoman rábeszélt, hogyha katéterezni akarnak, akkor azonnal egyezzek bele, mert az lesz a jó nekem. Én mindenbe beleegyeztem volna, csak legyen már vége a fájdalomnak, ami egyre elviselhetetlenebbé vált. Megjöttek a mentők, kitoltak az autóba, fáztam mint a fene, hiába terítettek rám takarót, a karom az infúzióval kilógott a szabad levegőre. :-)
Elindultunk. Megkérdeztem, hogy miért is nem nínóznak, hiszen gyorsan kellene engemet vinniük, mire azt mondták, hogyha szükség lesz rá, megteszik. Úgy is lett. A Nagyvárad térnél bekapcsolták, hogy be tudjunk kanyarodni a Haller utcába. Megérkeztünk.

Fölvittek az intenzívre. Levetkőztettek most már meztelenre, és vagy négyszer megkérdezték, különböző emberek, hogy hány kiló is vagyok. Mintha mértem volna az elmúlt 15 évben valaha is. Mondtam egy megközelítő számot. Igyekeztem mindenkinek ugyanazt mondani.
Betoltak a műtőbe, miután beleegyeztem a katéterbe, és hozzáláttak. Az ágyékom/lágyékom tájékán nyitottak egy lukat, ahová egy csövet vagy mifenét toltak be, és azon keresztül megindulhatott a katéterezés. Nem vagyok egy szakszerű előadó, azt mondom, amit éreztem. A szívem még mindig fájt. Egyszer csak egyik pillanatról a másikra megszűnt a fájdalom. A katéter elérkezett a problémás helyre, és én úgy éreztem, mintha felszabadultam volna egyfajta nyomás alól, mintha a markolót, amelyik a szívemet aprította, abbahagyta volna a munkáját. Végtelen nyugalom szállt meg. Lehet, hogy megértettem: életben maradok?
Kitoltak a műtőből, be az intenzívre. Fölöltöztettek, rám kötöttek egy rakás zsinórt, kaptam az orromba egy hideg akármit fúvó csövet, amit a kórházas filmeken is látni lehet, és fél tízkor már be is engedték a nejemet, később a lányomat, mert egy időben csak egy személy látogathatott. Szegények eléggé el voltak kámpicsorodva, bár azért egy kicsit megnyugtató lehetett, hogy életben látnak.
Tíz óra körül végül hazamentek, én ottmaradtam a rádiómmal és mozdulatlanul, mivel úgy kellett, töltöttem az éjszakát.
Azt a profizmust, ami ezt a két és fél órát jellemezte, nehéz eleget dicsérni. Most is csak azt tudom mondani: köszönet érte.

Ősz

Ősz eleje:

Ősz vége:

Pecsvörk-utca 4.

Így készül a pecsvörk-utca :-):

Magyarország 10.

Részlet Kispest honlapjáról egy képviselő-testületi ülésről:
"A képviselői kérdések között dr. Tarnai Richárd a Zalaegerszeg utca–Thököly utca sarkán lévő szelektív gyűjtősziget jövőjéről érdeklődött. A környék lakói a szétszórt hulladék miatt szeretnék, ha a szigetet elhelyeznék. Tóth Tibor, a Környezetvédelmi Bizottság elnöke válaszában elmondta, a bizottság ismeri a problémát, már vizsgálnak olyan új helyszíneket, amelyek nem váltanak ki ekkora lakossági ellenállást, hiszen Wekerletelep nem maradhat ellátatlanul."

Legszívesebben megjegyzés nélkül hagynám, de ezt a szigetet többször használtam már. 40-50 méter távolságban van bármelyik környékbeli lakóháztól. Wekerlén csak ugyanilyen helyek találhatók még. Ami aztat jelenti, hogy Wekerle nem kér gyűjtőszigetet. Illetve:

Idézet a Kispest című újságból:
"Az Ady Endre út rendőrkapitánysággal szembeni részére helyezik át a wekerlei kispiac melletti (Gutenberg körúti) szelektív hulladék-gyűjtő szigetet március folyamán – tudtuk meg Tóth Tibortól, az önkormányzat környezetvédelmi bizottságának elnökétől. A változtatást az önkormányzathoz érkezett lakossági panaszok tették szükségessé – mondta el a Kispestnek a bizottság elnöke, aki hangsúlyozta – a piacra autóval érkezők parkolását nehezítették a hulladékgyűjtők."

A két helyszín közötti távolság két buszmegállónyi. A legközelebbi gyűjtősziget a fenti, most megszüntetni vágyott Zalaegerszeg utcai. Azaz: ha azt is megszüntetik, akkor Wekerlének ezen része ellátatlanul marad. Következtetés: Wekerle nem kér a szelektív hulladékgyűjtésből.

Egy másik megjegyzés:
Azt viszont sokan és sokszor látjuk, hogy miként is fest(het) egy-egy gyűjtősziget környezete. Az alábbi kép még elég "konszolidált":

Találkoztam olyannal is, ahol a szeméthalom mellett döglött patkány is feküdt. Már ő sem tudta elviselni e környezetet.

Ferencváros ma

Együtt a múlt és a jelen:

Józsefváros ma

Na nem azért, mert választás van. Hanem azért, mert választás nélkül is változás van. Kb. így.
Ilyen volt:

Ilyen lesz:

Minden kommentár nélkül.

1984

Nem Orwell könyve ihlette az alábbi bejegyzést. Különben is. Orwellt akkor még nem olvastam, bár könyvtárban dolgozván lehetőségem lehetett volna rá. Ellenben ekkorra már elolvastam az Epepét, a Kazohiniát és persze innen a blogból is "ismert" G.A. úr X-bent. A linkek csak arra szolgálnak, hogy közelebb hozzam a regényeket azok számára, akik nem olvasták valamelyiket. Most persze nekem is valami nagyon okosat kellene írnom a könyvekről, de a blog nem igazán erről – mármint irodalomkritikáról, -ismertetésről vagy -történetről – szól.
Vissza '84-hez. '83 végén Az egyetem lakásakciót hirdetett egyetemi dolgozók számára. Akkori barátnőmmel elhatároztuk, hogy mi is megpályázunk egy lakást. A lakás csak akkor lehetett a miénk, ha összeházasodunk és vállalunk két gyermeket, aminek segítségével "olcsóbban" jutunk hozzá. Kiválasztottuk frankofón lelkünkből eredően július 14-ét, ami történetesen szombat volt. Természetesen foglalt volt, ezért, ha jól emlékszem 21-e lett az időpont. A sors, az élet, vagy valaki nagyon nem akarta ezt a házasságot.
1984. február 7-én, 31. születésnapomon meghalt édesapám. A temetése egy hónapra rá március 7-én volt. A születésnapom és környéke amúgy sem volt mentes zavaró(s) tényezőktől. Bátyám elsején született, apai nagyanyám viszont 4 nappal születésem előtt halt meg és két nappal előtte temették:

Március 3-án meghalt az akkor már "menyasszonyom" édesapja.
Júniusban meghalt az ő anyai nagymamája.
Komoly dilemma előtt álltunk. Engem a bátyám érvei győztek meg. Egyszerű, de csöndes esküvőt tartottunk az ő akkori vendéglőjében (Flekken).

Az esküvő után egy "kapott" beutalóval Noszvajon töltöttünk egy hetet, ami azzal kezdődött, hogy a Trabanttal jártuk a környéket, hogy ki és mikor tudja beüvegezni a szélvédőt, miután az előttünk dzsaló teherautó a nemrégiben elkészült út zúzalék köveiből egyet olyan keményen nekiütött, hogy hálósra repedt, és csak a lassú hegymenet mentett meg a komolyabb balesettől, mondjuk egy nem éppen veszélytelen szakadékba zuhanástól.

November 30-án beköltöztünk az új lakásunkba.

Magyarország 9.

Bringával tartottam haza. Egy kereszteződésnél jobbról jött egy futár a hozzátartozó kerékpáron. Előttem akart bekanyarodni, amit én teljesen természetesnek tartottam, hiszen ismerem a jobbkézszabályt. Ő viszont annyira sietett, hogy a kanyarodás egy részét egy ismeretlen mélységű és domborzatú tócsán akarta végrehajtani, aminek következménye egy hatalmas bukás lett, azaz dobott egy hátast. Leszálltam a bringáról, hogy segítsek neki, de baromi gyorsan fölpattant, rúgott kettőt az első kerékbe, hogy helyreálljon a rend, fölpattant és szó nélkül továbbhajtott. Csak lelki füleimmel hallottam a mérges kismalac idevágó mondatát:
Én így szoktam kanyarodni!

Utcák

Söprünk is

meg nem is,

tudod így van ez. :-)

Csillagok

Csillag az égen éjjel:

Csillag a földön nappal:

Zene 4.

Az előző filmben volt hallható ez a zene, a Missa Luba:


A film nélkül talán soha nem vált volna annyira ismertté. A nyolcvanas évek elején sikerült a lemezt is megszereznem, addig csak magnón hallgathattam. Most a bakelit lemez Ágensnél van. Egyszer hívott, hogy menjek érte, de elmaradt. Viszont a tudat, hogy tudom, hol van, nekem elég. Ha szükségem lesz rá, csak szólni kell. :-)
Ágens volt az egyetlen, aki kiadó-koromban meghívott műsorába a Civil Rádióba egy órás beszélgetésre. Oda vittem el a lemezt, de szerencsétlen módon ott is hagytam. :-)

Film 1.

Kipling:


Ha józanul tudod megóvni fődet,
midőn a részegültek vádja mar,
ha tudsz magadban bízni, s mégis: őket
hogy kételkednek, megérted hamar;
ha várni tudsz, türelmed nem veszett el,
s csalárdok közt sem léssz hazug magad
s nem csapsz a gyűlöletre gyűlölettel,
de túl szelíd s túl bölcsszavú se vagy;

ha álmodol - s nem léssz az álmok rabja,
gondolkodol - s ezt célul nem veszed,
ha nyugton pillantsz Győzelemre, Bajra,
s e két garázdát egyként megveted;
ha elbírod, hogy igaz szódat álnok
torz csapdává csavarja a hamis,
s miért küzdöttél, mind ledőlve látod,
de fölépíted nyutt tagokkal is;

ha tudod mindazt, amit megszereztél,
kockára tenni egyetlen napon,
s veszítve új kezdetbe fogni, egy fél
sóhajtás nélkül némán és vakon;
ha tudsz a szívnek, ínnak és idegnek
parancsot adni, bár a kéz, a láb
kidolt, de te kitartasz, mert tebenned
csak elszánás van, ám az szól: "Tovább!";

ha tudsz tömeggel szólni, s él erényed
királlyal is - és nem fog el zavar,
ha ellenség se, hű barát se sérthet,
ha szíved mástól sokat nem akar;
ha bánni tudsz a könyörtelen perccel:
megtöltöd s mindig méltó sodra van,
tiéd a föld, a száraz és a tenger,
és - ami még több - ember léssz, fiam!

(Devecseri Gábor fordítása)



Kamaszkorom egyik meghatározó filmje volt.

Nem értem

2007-ben bemutatták a Beatles dalok felhasználásával készült filmet az Across the Universe-öt.
2008-ban bemutatták az Abba dalok felhasználásval készült Mamma mia! című filmet.
Az utóbbi hatalmas hírveréssel futott kis hazánkban is, míg az előbbinek emlékeim szerint sokkal kisebb visszhangja volt. Legalábbis kies kis hazánkban.
Tegnap megnéztem a filmet. Finoman fogalmazva is elbűvölten. Nem értettem, hogy korábban miért is, hogy nem láttam? Ismerve a Beatles-dalokat, nem gondoltam soha, hogy ilyen módon életre lehet kelteni őket.
Revolution
Strawberry fields forever
Nem beszélve a megszemélyesített dalokról. A szereplőket többek között Prudence-nek, Jude-nak, Lucy-nak, Sadie-nek, Mr. Kite-nak hívják. A dalok nagy többsége pedig a fehér dupla albumról való.
S hogy mitet is nem értek? Hát azt hogy miért nem népszerű annyira, amenyire megérdemelt lenne. Na mindegy! Lehet, hogy csak elfogult vagyok. :-)

Magyarország 8.

Szombaton találkozón voltam a főiskolai csoporttársaimmal a Kaltenberg sörözőben. Lehet, hogy később bővebben is szót ejtek róla. Más közegben és indíttatásból.
Most csak annyit: söröző lévén a hely, meg kellett látogatnom a mellékhelységet. Bementem az említettbe, odaálltam a piszoár elé és... Majdan fölnéztem és a következőt láttam:

Zrinyi Miklós Katonai Főiskola

Míg gyakran jártam be a városba, szinte minden nap elmentem az épület előtt. Kezdetben villamossal, ami megállt előtte, később kocsival és a felüljárróól néztem rá az épületre. Ilyen volt:

A héten bringával mentem el előtte. A betonlapon már csak az ágyúkat rögzítő pöcök maradt meg. Csak remélni tudom, hogy legalább a betonlapot megtartják:

A sót már megvették, amivel fölszórják a helyet:

Általánosban volt egy időszak, amikor fölfedeztük, hogy a töltényhüvelyeket (pisztoly) a kerítés mellé dobálták ki, a vasúti töltés mellett (Mondjuk most egy kissé elhanyagoltnak :-) látszik.):

Összeszedtük a hüvelyeket, vettünk gyufát és annak foszforát beletömködük a hüvelybe, lefojtottuk, majd a földre téve követ dobtunk rá, minek kövekeztében nagyot szólt. Hetekig. Úgy emlékszem egészen addig, míg valakinek a lábába szilánk nem fúródott a hüvelyből. Ezután véget vetettek szórakozásunknak. Összeszedték tőlünk, amit tudtak, a kerítés mellől pedig összeszedték a még mindig ócskán ott lévő hüvelyeket. A zajongást persze nem tudák megszüntetni, mert leleményesek voltunk, mint Odüsszeusz. Ismeretesek azok a kulcsok, melyek szára belül üreges, a végén pedig lukas. Most a foszfort a szárba tettük, fogtunk egy méretes szöget, százast, belszúrtuk, majd ügyesen a falhoz csaptuk a szöges felével. És szintén szólt. :-)

Zene 3.

Ez is azok között, amik meghatározóak voltak a zeneszeretetemben:

Nem mellékesen az illusztráció is tetszik, bár negyven évvel ezelőtt, amikor először hallottam, a képi hangulatteremtés még nem volt ismert. :-)

Macskák

Délelőtti vonatozás:

De fáradt vagyok, nem akarlak látni!

Magyarország 7.

Szombaton botrány volt a Fradi pályán. Az MLSZ a Ferencváros három hazai mérkőzését zárt ajtók mögött rendelte lejátszani.
1. A Duna tévé előzetes műsorrendjét fölmondva élő közvetítést adott a mérkőzésről.
2. Ferenczi gólja után a játékos a megszokott gólörömbe kezdett, kirohant a szögletzászló felé. Szerettem volna látni az arcát, amint fölnézett, örömmel az arcán és nem látott senkit. :-(

'68

1. A gimnázium első éve néhány héttel korábban végződött. Teljes felújítást végeztek a suliban. Az elmaradt tanítás idejére az Expressz utazási irodával közösen külföldi utat/utakat (?) szerveztek. Anyám befizetett egy Moszkva-Leningrád útra. Vonattal mentünk először Moszkvába, majd onnan Leningrádba és vissza. Tizenötéves voltam. Sok mindenre nem emlékszem Moszkvából. Erre talán:

Persze azért láttuk a Vörös teret, voltunk a Lenin Mauzóleumban és ebből következően láttuk Lenint. Voltunk a Gumban és ott költöttük el kevéske pénzünk nagy részét különböző hülyeségekre vagy ajándékokra, amit aztán tételesen rávezettünk a vámpapírra, amin ilyen tételek is megjelentek: két darab radír :-). Voltunk egy baletten (?) a Kongresszusi Palotában 6000-ed magunkkal. Elutaztunk Zagorszkba, ott vettem egy rubelért elemes borotvát, amit persze nem igazán használtam. Jártunk a Lomonoszov egyetemen is. Mégis nekem az egész Moszkvai útról az maradt meg, hogy B. Lacival a busz hátsó ülésén ülünk és énekelünk. Utazás előtt nem sokkal jelent meg az Eltávozott nap/Kis virág kislemeze az Illésnek. Meg persze a Mészáros Márta filmje is. Tehát ott ültünk és egymásra tercelve énekeltük a két dalt felváltva:
Eltávozott nap
Jól szórakoztunk. A többiekről nincs hírem. :-)
Egy éjszakai vonatozás után érkeztünk meg Leningrádba. Ott is láttunk sok mindent, amiből nem maradt meg szinte semmi. Tudom, hogy voltunk az Aurórán vagy mellette, a Téli Palotában, elmentünk Petrodvorecbe, voltunk találkozón szovjet pionírokkal :-). Ezekből a programokból ennyi maradt meg bennem:

Amire viszont nagyon jól emlékszem az a történés, amikor is a szomszéd szobában lakó Golyóék kizárták magukat. Bejöttek a mi szobánkba, és a párkányon végig araszolva átmentek a saját szobájukba. Nem tudták megtenni feltűnés nélkül. :-) Elsimítódott az ügy, ha jól emlékszem.
Az út végén szerencsés volt a hazaérkezés. Még a két radír és a borotvakészülék is megmaradt.

2. Hazaérkezvén nem sok időm maradt. Apám benevezett egy hónapos (június) munkára. A FŐPAPI-FŐKUCI-nál dolgozott és szerzett nekem munkát az egyik üzletbe kvázi segédnek. Itt volt az üzlet:

Úgy tűnik, mintha most is valami hasonlónak adna otthont a bolt. :-)

3. Még suli idő alatt elterveztük és megbeszéltük két osztálytársammal, hogy leutazunk Balatonra, eltölteni néhány napot/hetet. Volt a Főpapifőkucinak egy állandó sátortábora Balatonfüreden, ahol váltott turnusban lehetett balatonozni. Ebbe neveztünk be. Egy évvel később ennek a kempingnek a recepcióján néztük, ahogyan Armstgrong megteszi az első lépést a Holdon.

4. Augusztus 20-án éjjel a Varsói szerződés tagállamai bevonultak Csehszlovákiába.


Nights in White Satin Prague 1968

Zene 2.

Alsós koromban anyám "hasonult" akkori igazgatójához, Paci nénihez, és ezért nekem is lett operabérletem. No nem a operába, hanem az Erkel Színházba.

(Ez egy mai felvétel. Most éppen arról van szó, hogy 20-40-80 milliárdért talán felújítanák.)
Egyetlen darabra emlékszem az pedig a Márta volt. De csak arra, hogy azt láttam. Talán azért, mert néhány mondatot megértettem belőle. :-)
Eme kis intermezzo után hosszú néma csend következett komolyzenefronton. Ami elvezetett e zene élvezetéhez és valamennyire módszeres megismeréséhez, az két zenekarnak volt köszönhető. Az egyik:
ELP
A másik a:
Collegium musicum volt.
Ezekre az inspirációkra kezdtem el magamtól gyűjteni komolyzenei lemezeket (Smetanától Griegig, Orfftól Bachon át Beethovenig és vissza) és élményeket. Az élmények egyik fentiekhez hasonló tárháza a Panta Rhei volt. Velük személyesen is megismerkedtem. Matolcsy Kálmánnal szünetekben sokat beszélgettünk. Ha emlékem nem csal, akkor az utolsó találkozásunk és beszélgetésünk az Ifiparkban volt. Hogy mikor, azt nem tudom, csak arra emlékszem, hogy előzenekar volt és a Skorpió volt a főfogás. Vagy '75 vagy '78-'79 lehetett.

Szent György

Szent György szobrok a világban.
Kolozsvár (1974):

Prága (1991):

Budapest (ezt a képet nem én készítettem :-). A lovagok.hu honlapról vettem és köszönet. Ha arra járok, pótolom a hiányt és lesz egy saját felvétel.):

Szeged (És persze ezt sem. Pedig sokkal egyszerűbb eljutni Szegedre, mint Prágába vagy Kolozsvárra. :-( Mentségemül: számtalanszor jártam lent, csak gép nem volt nálam):

Tacepao

1966 lehetett.
1. Javában tartott a vietnami háború és persze a nemzetközi tiltakozás is. Magyarország is beállt a tiltakozók közé (Tiltakozunk a vietnami háború ellen!), hátha elér a szava Wahingtonig. :-(
2. A közlekedésben, nem t'om pontosan mikor, bevezették a betétlaprendszert, ami azt jelentette, hogy ha egy sofőr szabálytalankodott, az öt betétlapból elvettek egyet, és ha mind elfogyott, akkor szankció történt. Pontosan nem tudom mi, mert a családban még hosszú ideig nem volt autó.
3. Iskolánk azidőtájt haladni akart a korral, ezért az iskolában bevezette a betétlaprendszert, ami ott azt jelentette, hogy az elvett betétlapok arányában csökkent a magatartásjegy.

Az osztályban összedugtuk a fejünket, és egy tacepao mellett döntöttünk, amit kitettünk a faliújságra. Így hangzott:

Tiltakozunk a betétlaprendszer ellen.

A szünet után bejött az osztályfőnök meglátta és megkérdezte: Ki tette ezt ki? Körbenéztem, de senkinek nem akarózott fölállni. Én egy másik sráccal H.Lacival együtt fölálltam. A többiek ezután is ülve maradtak. Hogy miért is nem volt komoly szankció? Merthogy semmire sem emlékszem? Talán többek között azért is, mert az én jó édes anyám a suliban tanított, sőt ig.h. volt. :-)
Nemrégiben volt egy szűkített osztálytalálkozónk. És láss csodát! S.Miki emlékezett és emlékeztetett erre. Benne is megmaradt a történet.

Ja, és persze nem húzta sokáig a betétlaprendszer.

Brecht

Bertolt Brecht
A könyvégetés

Mikor a rendszer parancsot adott: nyilvánosan
Égessék el a káros tudást árasztó
Könyveket, s mindenünnen ökrök vontatták
A könyvvel telt talyigákat a máglyákhoz -,
Egy elűzött író, a legjobbak közül, rémülten
Fedezte fel, hogy az elégetett
Könyvek listájából az övét kihagyták. Haraggal
Íróasztalához rohant s írt a hatalmasoknak.
Égessetek el! - írta sebesen - égessetek el!
Ne tegyétek ezt velem! Ne mellőzzetek! Talán
Nem írtam könyveimben mindig az igazat? És most
Mégis mint hazudozót, úgy kezeltek! Megparancsolom:
Égessetek el!

(Hajnal Gábor fordítása)

Képnovella 3.

Jött pár nyugis hét. Minden nap mentünk dolgozni közös munkahelyünkre. És aztán kitört a forradalom. Romániában. Dénesen, temesvári lévén, komoly izgalom lett úrrá. Haza nem mehetett, merthogy dobbantott anno. A lakás minden részében szólt a rádió, ment a tévé. Szólt a Kossuth rádió, a Szabad Európa magyarul és románul, a temesvári rádió, és be volt kapcsolva a tévé is, merthogy helyszíni közvetítés folyt egy idő után. Pár nap telt így el. Közben megérkezett Dénes öccse Zoli, aki német nagymama-rokonság okán befogadást nyert Hamburgban. :-) Most már két mérgezett egér rohangált a lakásban. Nagy volt az öröm, amikor elfogták a Kondukátort és feleségét.

A kivégzés egy kicsit lenyugtatta a kedélyeket, de egyre inkább megérett a gondolat bennük: haza kellene menni. Ezért aztán 28-án délután elindult a segélyszállítmány. Vittem kétszer kilencven kiló élőhúst segélyként a román forradalomnak. :-)
Élmény volt úgy átmenni a határon, mint kés a vajban. Előtte volt elég élményem arról, hogy mennyit is lehet kekeckedni az emberekkel, így velem is.
Temesváron ilyen látvány fogadott:


A szülői házban nagy volt az öröm. Rég nem látott gyermekek könnyeket csaltak ki mindenkiből. Én csak ültem a sarokban és bámultam. Egy ideig érthető módon megfeledkeztek rólam. Aztán persze én is bekerültem a családi körbe.
Az igazi öröm egy részlete az alábbi fotón látható, amint Dénes újra együtt van Gittával:

A nap során az a döntés született, hogy Dénes marad, mert úgy érezte, neki ott van dolga a rádióban, Zoli viszont visszaindult velem Magyarországra. Azt az utólag nem éppen a legszerencsésebb ötletet valósítottuk meg, hogy Jugoszlávián keresztül indultunk haza. Mindenesetre kacifántos és baromi hosszú utat kellett így megtennünk, de szerencsére túljutottunk rajta.
Hazaérkezvén Fehérváron volt jelenésem, ahol a házigazda a Romániát járt hősnek lemosta az igencsak mocskos Trabantját. :-)
És eljött 1990.