Annak idején tíz forintért egy ilyen bizonyítványt lehetett kapni. Nekem megérte. :-) Annak luknak, ott alul, története van. Az egy cigaretta által kiégetett luk. Történt pedig, hogy az első felvételim alkalmával Gerővel-Micivel (May) Szegedre mentünk felvételizni. Jó vicc: földrajz-testnevelés szakra. Erről majd máskor bővebben.Stoppal mentünk, stoppal jöttünk. Hazafelé néhány öreg csávóval utaztunk egy teherautó platóján és természetesen vadul dohányoztunk. A cigi végére érve a csikket földobtuk a magasba, és az a kocsi mögött ért földet. Nem mindig. Egyszer pont bele a nyitott táskámba. A tetején volt az érettségim. Mire fölocsúdtam, már a luk ott volt.
Olykor jó, ha az embernek van egy jó barátja, aki pénzszerző állást kapott a Magyar Rádióban, mint ügyelő. Ezért vehettem részt felvételen a 6-os stúdióban (ez a kép nem akkor készült, hanem mostanság, de csak ezt az egyet találtam a neten, köszönet a készítőnek és a felvételen lévőknek.), illetve a 20-as stúdióban. A legtöbbet azonban a helyszíni közvetítések alkalmával profitáltam. Így jutottam be egy Tessék választani színpada mögé, egy Fonográf koncertre, és ami miatt ez a blogbejegyzés született, a Szegedi Jazz fesztiválra, ahová nem is egyszer. A hetvenes évek elején sok minden kötött Szegedhez. Ott járt egyetemre egy jó barátom, ott volt katona egy másik, ennek okán sok reggel talált engem a 66-os busz határszéli végállomásánál, az ötös út kivezető szakaszánál. (Talán ma ez az egyetlen busz, amelyiknek a két végállomása nem változott. közel negyven éve. Lehet javítani, ha mégsem van igazam. :-) ) A stop hol gyors volt, hol nem, de mindig sikerült a látogatási időn belül odaérkeznem a laktanyához. A Jazznapokra a rádió buszával utaztunk le igencsak jó hangulatban. Leérkezvén tapasztaltam, hogy az ügyelői munka ilyen esetekben nem is olyan szép leányálom. Mindig idejében megtalálni az éppen következőket a büfében, a környéki kocsmában vagy csak a nézőtéren valahol, nos, volt meló bőven. Az izgalom akkor hágott tetőfokára, amikor élő adás következett. Én mint külső szemlélő élveztem a zenét, amit ilyen töményen még soha nem hallgattam, sőt, ha őszinte akarnék lenni és miért is ne, addig az ideig kifejezetten jazzt nem nagyon hallgattam. Itt hallottam először a szegedi Molnár Dixieland Bandet Garay Mártával a zongoránál:
A Csík-Fogarasi-Jávori triót, és akármilyen hihetetlen az Apostol együttest. Igaz, hogy az énekes nélkül, tképpen a fúvósszekcióval. Az egyik alkalommal teljesen hívatlanul megjelentek és kértek egy kis időt, hogy a színpadon játszhassanak. Volt idő elég, így befértek az egyik műsorszünetbe. Mitet is mondjak, szenzációs volt. Kár, hogy nemigen található olyan lemez, ahol ők csak zenélnek.
Szent György szobrok a világban. Kolozsvár (1974): Prága (1991): Budapest (ezt a képet nem én készítettem :-). A lovagok.hu honlapról vettem és köszönet. Ha arra járok, pótolom a hiányt és lesz egy saját felvétel.): Szeged (És persze ezt sem. Pedig sokkal egyszerűbb eljutni Szegedre, mint Prágába vagy Kolozsvárra. :-( Mentségemül: számtalanszor jártam lent, csak gép nem volt nálam):
