Hatan laktunk ott szüleimmel, testvéreimmel és anyám nevelőanyjával, mamámmal. Túl sok szórakozás lehetőség nem lévén, az ötvenes évek végén, tévénk még nem volt, rádiónk is csak mamám, azóta is egyetlen, hármas találatából lett. Esténként, hétvégenként játszottunk. Az egész család. Ha kártyajáték volt soron, akkor ha én is játszottam, a Fekete Péter és a Csapdlecsacsi dívott. Az előbbit szerettem igaszán, de csak akkor, ha nálam volt a Fekete Péter. Volt egy másik, már akkor is szeretett kártyánk. A nevét, hogy hogyan is hívták, nem tudom. Költőket kellett párosítani. A kártyán a költő képe és az egyik verséből idézet. Pl.:
Drága kincsem, galambocskám,
Csikóbőrös kulacsocskám,
Érted halok érted élek,
Száz leányért nem cseréllek.
(Ki is ő?)
Ennek a kártyának segítségével sok költőt és sok verset ismertünk meg, merthogy később az egész költeményt is elolvastuk.
Később lett römikártyánk is, mellyel hatalmas handrömi partikat vívtunk. Ebbe még mamám is beszállt. Nagy szerette, ha volt dzsugelja, azaz Jolly Jokere.
A kártyajátékok mellett sokat társasoztunk is. Valamikor a hatvanas évek elején apám, nem tudom hogyan, de hazahozott egy Spiele Magazin nevű társasjátékot, ami hét vagy nyolc különböző játékot tartalmazott. Köztük volt természetesen a Ki nevet a végén, de tartalmazta az Amerikában (USA) országszerte nagy termekben játszott bingót is. Azt imádtam. A Ki nevet a végént kevésbé, mert ki szereti, ha kiütik? Állandóan. Volt még Lóverseny társasunk is, ami csak egy kicsit volt unalmas. Egy érdekes társasjátékkal bővültünk, amikor birtokunkba került a Hanzelka és Zykmund mérnökök nyomában elnevezésű játék, egy hatalmas táblán Afrika térképével, és mi végigjárhattuk az utat a két mérnökkel. Autók voltak a bábuk, arra emlékszem. Mikor fölnőttünk, anyám az összes játékot minden egyébbel elajándékozott. Volt ott bélyeg-, gyufa címke-, szalvéta gyűjtemény is, meg egy kezdetleges vasútmodell, meg az a fém játék, amit ma mint retrót visszahoztak.
És persze volt magyar, vagy legalább is szocialista legónk is piros-fehér színben.Nos, mint olvasható, volt játékunk és ami a legfontosabb, játszottunk is.
