Könyvkereskedelem

Korábban is szóba került, hogy mitől is függhet egy-egy könyv eladási példányszáma. A korábban említett Csapó-könyv jó példa lehet. Amikor megjelent a kötet, kiajánlottam különböző kis- és nagykereskedelmi terjesztőnek. Kocsiba raktam és kiszállítottam. 20 és 60 darab között rendeltek a kereskedők. Általában 30 napos elszámolási határidővel, de mindig bizományba veszik át a könyveket. Legalábbis tőlem. A Könyvhétre megjelent kötet első elszámoltatásait csak szeptemberben végeztem el. Jártam a különböző kis és nagykereskedéseket. Egészen kicsi eredménnyel. Hogy mi volt vagy lehetett az egyik ok? Nos. Az egyik nagykerhez belépve mondtam, hogy ki vagyok és kértem, hogy csináljunk egy elszámolást (szakszó). Kérdezték, hogy miről is lenne szó. Mondom. Elkezdik keresgélni a könyvet. Nem találják. Kezdtem bizakodni. Először. Később azonban már nem, mert senki nem emlékezett rá. Egyszer csak leesett valakinek a tantusz. Elment a raktár végébe, fölállt egy létrára és a teljesen eredeti csomagot leemelte a polcról. És szemrebbenés nélkül mondta. Ebből egy darab sem fogyott. Sírni/üvölteni tudtam volna. Nem tettem. Kértem, hogy tegyék már ki látható helyre, hátha van még esély egy-két példányt eladni. Természetesen volt. Hiszen azt még nem említettem, hogy ez volt talán a leginkább mediatizált kötet, amit megjelentettem. Tévé és rádió műsorok voltak a szerzővel, újságcikkek garmada jelent meg. Nem írom le, hány példányt adtam el.
De mesélek mást. A Móra kiadó megjelentette Rajsli Emese Szörnyek könyve című kötetét, testvére illusztrációival. Ugyanabban az időben a kiadónál megjelent Schobert Norbert A varázskódok titka című kötete. Meglátogattam a Libri egyik boltját az Europarkban. Külön polcrészlet volt a számtalan Móra-kiadvány számára. Köztük volt fő helyen a Schobert-könyv is. Viszont Emese könyve sehol. Elmentem megnézni a gyermekek számára fönntartott polcokat és ott is végig böngésztem a könyveket. Nem találtam. Mondom megkérdem már, hogy miről is van szó? Az eladó először készségesen megnézte a számítógépet, és örömmel konstatálta, hogy van a kötetből. Elkezdte keresni a polcokon. Ő sem találta. Mivel nem mozdultam, kénytelen volt bemenni a raktárba és kihozni néhányat. Egyet a kezembe nyomott, a többit betette a polcra. Nem a többi akkori Móra-kiadvány közé, hanem a polcra. Itt már csak üvölteni akartam, de újból a csöndet választottam.
A tanulság?
Mindenki vonja le magának. Én levontam. Abbahagytam. Nemcsak ezért. :-(

A fiók

Új dolgozóasztal került Karácsony előtt a régi helyére. Az előző majd' húsz évet töltött el békességben és segítésben. Az új asztal már a modern fajtából való, azaz nincsenek fiókjai, csak lába és lapja. Ezért az előző fiókjait ki kellett üríteni. Az oldalsókkal semmi gond nem volt. Akták, kéziratok és egyéb vállalkozói kellékek voltak benne. Na de! A középső, az összegyűjtötte magába az utóbbi tízegynéhány év emlékeit.

Filléreseket és nem csak azokat. Volt ott csavarhúzókészlet, olyan kisfejű, csillag és hagyományos, de mind olyan minőségű, hogy az első nehezebben nyíló csavarnál a feje elnyíródott és használhatatlanná vált. Voltak adatcédék és 3,5-es flopik. Volt három zipdrive. Ki tudja mi az? Megmondom. A pen- és egyéb drájvok előtt már szükség volt nagyobb méretű fájlok hordozására két számítógép között. 100 mega adatot volt képes tárolni, ami akkor hatalmas mennyiség volt.
Volt persze több száz befizetett csekk: gáz, villany, víz, internet, biztosítás, kábeltévé. Voltak névjegyek, a legtöbb teljesen ismeretlen embertől. Legalábbis jó néhányra már egyáltalán nem emlékszem. Voltak különböző, számítógépből kimaradt apró és nagyobb alkatrészek is.
És volt ez:

Egy arany szalmaszál. Iványi Gábortól kaptam. 1996-ban. Ezért:
Ekkor, '96-ban kezdtem el saját jogon a könyvkiadást. Már készült az első kötet, a Thikai lángfák, mikor megkerestek azzal, hogy nézzem meg egy hajléktalan embernek, Csapó Sándornak a novelláit. Ki szeretném-e adni? Mivel csak olvasni szeretem az irodalmat, érteni nem értek hozzá, ezért segítséget kértem, és az azt jelentette, hogy a könyv megjelenhetett. Nagy élményem volt abban az évben, amikor a Könyvhéten a szerző kezébe adhattam művét. Sajnos csak személyes maradhatott. A könnycseppek szóban visszaadhatatlanok.
Segítendő a kötet ismertté tételét, ünnepség keretében adták át az Arany Szalmaszálat, a Szalmaszál a hajléktalanokért Alapítvány megtisztelő díját.