Az elhagyott eb

Tegnap egy élelmiszerbolt előtt őriztem a bringákat. Ketten vártunk kint az üzlet előtt. Én és Ő:Egyszer csak egy nő közeledik futva, majd megáll a kutya előtt és kezdi eloldani a pórázt. Otthon vette észre, hogy nem várja őt a kiskutyája. Boldogan éltek, míg meg nem haltak.

Tébláb

Vasárnap a Bókayban is jártunk. Tébláb fesztivál volt. Népzene, néptánc minden mennyiségben. Volt, aki csoportosan
Volt, aki egyedül táncolt:
Aznap megismerkedtünk Váradi Levente fotóival is:

Megoldás

Nem is oly rég ez a kis körbekerített hely tele volt törmelékkel, szeméttel. Hiába tisztították, mindig újra telepítették bele a szemetet. Vasárnap jártunk arra. Most így néz ki:
Remélhetőleg így is marad.

Barack

Obama megvéd minket. Ha véletlenül mégsem, akkor még mindig megmarad nekünk a

Waldorf érettségi

Tegnap megkezdődött lányom osztályának érettségije. Merészen vállalta, hogy vele kezdődjék. Röviden: a Waldorf érettséginek három összetevője van. Az egyik az osztály közös színházi előadása, amelyet ők februárban mutattak be, valamint egy önállóan választott témának a feldolgozása, leírása, előadása és a témához kapcsolódó művészi munka elkészítése és bemutatása (ld. a képet!) Témájának a hippi-létet választotta.

Győzelem napja

61 évvel ezelőtt ért véget a második világháború. Az orosz követség már pénteken megkoszorúzta a szabadság téri hősi emlékművet:

Önki

Egy önkiszolgáló megasztórban vagy mifenében, ahol már régen jártam, találkoztam életemben először az önkiszolgáló pénztárral. Először a gondoláknál hívták föl rá a figyelmet:
Később a fizetéskor találkozhattunk személyesen. Illetve én csak néztem, ahogy a család kétharmada (na ugye, lehet más kétharmad is) kipróbálta az önkifizetést. Kár, hogy a pénzt nem a saját zsebbe kell tenni. (Persze még a bankkártya lehúzása is önműködik:

A nap kérdése

És a ráadott válasz: