Szemi

Amikor hozzánk került, négy éve,
és ma:
Ugye, hogy megnőtt a "haja"?

Magyarország 17.

MNO 2009. május 6. 00:00
Túlságosan könnyű volt a matematikaérettségi
A szaktanár szerint az is gond nélkül átment volna a vizsgán, aki év közben megbukott

MNO 2010. január 26. 00:00
Botrányos középiskolai felvételi
A szombati központi matematika nehéz volt…

MNO 2011. január 28.
A matek felvételi…

MNO 2011. május 4.
A matek érettségi…

(?)

Zene 10.

Kommentár nélkül. Csak annyit, hogy gyönyörű ez a nő. Eleinte azt hittem, hogy francia és csak később tudtam meg, hogy ír vagy még inkább kelta szépség. És a hangja is, a zenéje is gyönyörű.

Emlék Cseh Tamástól

Amikor a már említett Kelet-Nyugati pályaudvart csináltam, Tamás felajánlotta könyvének a Hadiösvénynek a kiadását. Megkaptam a kéziratot. Elolvastam, de sajnos azt kellett mondanom, hogy nem tudok semmilyen kockázatot vállalni, pedig tetszett a regény. Ezért visszaadtam. A nem oly régi rendrakásnál ráakadtam a fenti levélre, ami a kéziratban volt.

Valentin-nap

Angolszász műveltségem :-) arra késztetett húsz évvel ezelőtt, hogy Valentin-napra ajándékot adjak. Olyat, amely jelzi, hogy Valentin-napról van szó. Jártam az üzleteket, bementem extrém butikokba, többek között az STB-be (Sajátos Tárgyak Boltja), mondván Valentin-napra szeretnék egy ajándékot. Kérdezték, hogy az micsoda. Elmeséltem nekijek. Nem tudtak róla semmit. Így aztán kénytelen voltam csak úgy ajándékot adni, és mondani, hogy ez Valentin-napra van.
Azóta megfordult a világ. A giccsparádé elérte kies hazánkat. Nem illusztrálom. Sajnálnám a blogomat. Ezért álljon itt egy festmény, amit a művész, Nyáriné Staller Edit, ezzel a címmel, Valentin-nap, látott el:

Téli olimpia

Tegnap elkezdődött a 21. Téli Olimpiai Játékok. Így csupa nagybetűvel. :-)
Az olimpiát is szeretem, a játékokat is szeretem, a telet már nem szeretem.
Viszont szívesen nézem a versenyeket.

Budapest, 1945

Országház

Kálvin tér

Lánchíd

Köszönet a képekért Sipos Péternek (Lánchíd), "Priskos"-nak (Országház) és sajnos a harmadik képet képtelen vagyok még egyszer megtalálni, pedig a készítőjének/közreadójának is köszönet. :-)

Naptár

Így fejlődött a reklám. Kilenc év alatt eljutott az elsőtől (1955) az utolsóig (1964), bár a középső kettő (1959 és 1961) az falinaptár. :-)
Köszönet a Retronóm-nak.

Mit csinálunk?

Egy másik Vörösmarty versről akartam írni, de ez került elém előbb. Mindenféle komment nélkül közreadom. Nem kevés tanulságul szolgáljon.

MIT CSINÁLUNK?

Mit csinálnak Magyarhonban?
Esznek, isznak és danolnak.
Semmi baj sincs? semmi gondrém,
Hogy majd érte meglakolnak?
Van biz itt baj; de hiába
Enni csak kell az embernek;
S inni hogy ne kéne, ahol
Oly dicső borok teremnek;
Csakhogy aztán,
Majd ha ember kell a gátra.
Korhely-gyáván
Ne maradjon senki hátra.

Mit csinálnak Magyarhonban?
Esznek, isznak, álmodoznak.
Semmi baj sincs? semmi gondrém,
Hogy az álmok megszakadnak?
Van biz itt baj; de hiába,
Olyan édes álmodozni!
S néha tán jobb, mint fejünkkel
Faltörősdit játszadozni:
Csakhogy aztán,
Majd ha ember kell a gátra,
Álmos-gyáván
Ne maradjon senki hátra.

Mit csinálnak Magyarhonban?
Esznek, isznak, gondolkoznak.
És miről az istenadták?
Hogy tán élni kén' a honnak!
Kár biz az; de már hiába,
Gondolatnak nincsen gátja,
És ha úgy van, amint mondják,
Gondolat a tettek bátyja:
Csakhogy aztán,
Majd ha ember kell a gátra,
Méla-gyáván
Ne maradjon senki hátra.

Mit csinálnak Magyarhonban?
Esznek, isznak, hadakoznak.
Szörnyűség! - No nem kell félni,
Csak szavakkal kardlapoznak.
Kár a szóért; de hiába,
Szóból ért a magyar ember,
S gyakran a szó dolgokat szül,
Gyakran a szó éles fegyver:
Csakhogy aztán,
Majd ha ember kell a gátra,
Nyelves-gyáván
Ne maradjon senki hátra.

Mit csinálnak Magyarhonban?
Esznek, isznak s tán dolgoznak?
Félig-meddig: mert nem tudják,
Másnak lesz-e vagy magoknak.
Ennyi is kár; de hiába,
Munka jobb a koplalásnál,
S jobb az edzett kar, ha ép vagy,
Mint ha selymen sántikálnál.
És hogy aztán,
Majd ha ember kell a gátra,
Gyenge-gyáván
Ne maradjon senki hátra.

Mit csinálnak Magyarhonban?
Szőnek, fonnak és akarnak -
Tán vakarnak? semmi tréfa!
Posztó is kell a magyarnak.
Hát takács-e a magyar nép?
Nem szégyenli a vetéllőt?
Semmi baj! tán összefűzi,
Amit a sors egybe nem szőtt:
Csakhogy aztán,
Majd ha ember kell a gátra,
Gépi-gyáván
Ne maradjon senki hátra.

És, pedig - mit is beszéltem?
A vadásznak jó a cserje;
A költő hadd álmodozzék;
A kovács a vasat verje.
Minden ember, amihez tud,
Ahhoz lásson télen, nyáron,
S a paraszt borbély helyében
Úr szakállát ne kaszáljon.
És hogy aztán,
Majd ha ember kell a gátra,
Aki hitvány,
Félre tőlünk, menjen hátra!

1844. október - november 10.

Amiről írni akartam, és ami majd csak ezután következhet, az a Gondolatok a könyvtárban. S hogy miért is gondoltam ezt is megmutatni. Mert az derül ki ebből és a Gondolatokból is, hogy Vörösmarty ízig-vérig mai költő.

Beáztunk

Hajnali ötkor azzal ébresztett a nejem, hogy vészhelyzet van. Több helyen ázik a lakás. Az előző kép plafonja pont a nyomtató fölött volt és folyt a víz. Szerencsére csak az asztalra. A nyomtató sértetlen maradt.
El kellett húzni az asztalt. Alig vártam, hogy kivilágosodjon. Amint elmentek az iskolások, fogtam a kalapácsot, a csavarhúzót és a kis lapátot. Elkezdtem a ház egyik végénél letakarítani a havat, és az alatta három centire hízott jégréteget.
Tudniillik a meghízott jég nem engedte a vízzé olvadt havat lefolyni az ereszcsatornába. Viszont utat keresett és találta a cserép alatt. Ezért jutott a lakásba is víz. De most már rendben van minden. Csak én fáradtam el. De rendesen.