Finálé

Az első és az utolsó meccs volt, amit végignéztem. Néhol szenvedés, néhol egész jó kis mérkőzés. Gratulációk tömkelege a spanyoloknak. Az Európa Bajnokság után képesek voltak világbajnokságot is nyerni. Lehet, úgy lett volna igazságos, ha a hollandok nyernek, mert a két ezüst után jól jött volna egy arany, de "hát a futball már csak ilyen" :-). A sok szabálytalanság és a hozzáadott érték, a sárga lap, eléggé lehúzta a mérkőzés színvonalát. Egy sárga lapot azonban én osztanék ki, itt és most Bert van Marwijk-nak. Ezért a mozdulatért: Természetesen nem tudhatom mi járhatott a kapitány fejében, de a pályáig várhatott volna.

Szimbiózis

Kukorica és parlagfű. Jobb-e mint a pipacs és a parlagfű?

Kotorékeb

Kutyáink előszeretettel ásnak gödröt maguknak: Aztán kitöltik testükkel:

Egyirányú utca

Lőrincen a Városház utca rövid, egyirányú szakaszán, szemben a forgalommal, bicikliutat jelöltek ki. Jelenleg már csak két dolog hiányzik. Az egyik egy tábla, hogy a forgalommal szemben kerékpár jöhet, a másik, hogy az autósok is tudomásul vegyék. A képen a tudomásulnemvétel látható. Meg persze az út.

Erzsébet

Gabriella, Sisi és a kutyáik:

Soroksár

Ez is Soroksár. Út, amely nem vezet sehová, viszont éjszaka kerülendő:

Zajvédő

Húsz év után végre épül az M5 bevezető szakaszán a zajvédőfal. Nehéz szülés volt.

Suli

A tegnapi barangolás nagy felfedezettje a Fekete István suli Soroksáron. Egy iskola, amelyik első látásra élhetőnek, lakhatónak tűnik. Én persze most csak a külső jegyek alapján ítélhetem meg, de ha ott laknék, szívesen íratnám oda gyermekemet. A háttérben az iskolához tartozó sportpályán nagyban folyt a fockó. A gondozott zöldkörnyezet nyugalmat áraszt. És ami igazán megfogott, az a biciklitároló, amit a magam részéről kötelezővé tennék minden iskolában. És minimum ilyent: Ha az oktatás színvonala is olyen magas mint a környezetéé, akkor a környék gyermekei igencsak jó helyre születtek.

Bájos

Kép, szöveg nélkül. (Ahogy régen a Ludas Matyiban volt olvasható)

Egy helyben változás

Hát lehet ezt elfelejteni?
Attila házáról talán annyit el lehet mondani, hogy nem sokat változott az elmúlt 65 évben. Rendbe hozták, tatarozták néhányszor, a lakók jöttek és mentek. Ő kinézett az ablakon 10 éves korában és ezt látta: Mikor harminc éves korában kinézett, ezt látta: Illetve később már színesedett az élet, úgyhogy inkább ezt: Ma, hatvan éves korában ez látszik az ablakból:
Ez emlékeztet arra, amikor egy falusi ember ki sem tette a lábát a faluból csak a világ változott körülötte.