Szolgálati közlemény

Túl jutottam a tízezredik látogatáson. Nagyon örülök. Jól jönne néha, ha valahol, valamilyen megjegyzés is születne. Az is érdekelne, hogy ki és hogyan jut el egy ilyen blogra.

Mezőhegyes

Korábban írtam, hogy minimum egy utazás még hátra van Dél-Kelet Magyarországra. Több mint negyven éve nem jártam arra, de az alanti képen lévő házsor még ma is megtalálható, ha hinni lehet a Google Earth-nek.
A kis épület a nyári konyha, az én mindenkori hadiszállásom. Télen-nyáron ott aludtam. Ott volt a tűzhely, ami mindig be volt fűtve. Idén talán összejön az utazás.

Születésnap

Eljött a legújabb is. Az utolsó ötvenes.

Újra és újra

Túl sok a hosszú szünet. Nehéz megokolni, pedig az itteni magány néha jól jönne. Sajnos a világban komoly változások lehetősége mutatkozik, amit közelről szemlélhetek. Ez sok energiát von el attól a magamra vállalt feladattól, hogy a múltamat, az enyémet és a családomét fölkutassam, összerakjam. Személyes segítséget nem sokat kaphatok - a felmenők mind eltávoztak -, így a saját emlékeimre, könyvtárakra, levéltárakra számíthatok, esetleg a múltba tett utazásokkal kiegészítve. Erre kellene erősebb elhatározás és idő, idő, idő. Újra el kéne utazni Szentesre, bár az utóbbi utazást sem dolgoztam még föl teljesen. Le kéne menni Mezőhegyesre, ahol már talán negyven éve nem voltam, pedig az emlékképek sokszor megjelennek.

Olvasom Grecsó Krisztián Mellettem elférsz című regényét a múltról, a múltkeresésről, az emlékek összegyűjtéséről. Nem említeném, ha nem ugyanazt a környéket járja be - Szentest és környékét. Élvezem minden sorát, a hangulatot, melyet oly hűen ad vissza.

Tél

Viszonylag enyhe telünk ilyen esti hangulatokat hoz:

Szilveszter után

Vigyázni kell a másnapossággal. Nem kellene annyit inni.

Kordon

Korábban írtam, hogy elkezdett félni a hatalom (4K). Most már mutatja is. Január elsejétől, az új rendszer kezdetétől kordont von a Parlament bejárata köré, nem engedve az ottani tüntetést.

Hol bont, hol épít.

Új Év

Mozgalmas új évet kívánok minden kedves Olvasómnak, akik folyamatosan vannak. És ez számomra meglepő és megtisztelő.
Azért 35 km/óránál mehetünk gyorsabban is.

Gyermek (társas)játékok

Mint már említettem, ebben a házban, a szemben lévő kétszobás lakásban éltem az első tizenhárom évemet.

Hatan laktunk ott szüleimmel, testvéreimmel és anyám nevelőanyjával, mamámmal. Túl sok szórakozás lehetőség nem lévén, az ötvenes évek végén, tévénk még nem volt, rádiónk is csak mamám, azóta is egyetlen, hármas találatából lett. Esténként, hétvégenként játszottunk. Az egész család. Ha kártyajáték volt soron, akkor ha én is játszottam, a Fekete Péter és a Csapdlecsacsi dívott. Az előbbit szerettem igaszán, de csak akkor, ha nálam volt a Fekete Péter. Volt egy másik, már akkor is szeretett kártyánk. A nevét, hogy hogyan is hívták, nem tudom. Költőket kellett párosítani. A kártyán a költő képe és az egyik verséből idézet. Pl.:

Drága kincsem, galambocskám,
Csikóbőrös kulacsocskám,
Érted halok érted élek,
Száz leányért nem cseréllek.
(Ki is ő?)
Ennek a kártyának segítségével sok költőt és sok verset ismertünk meg, merthogy később az egész költeményt is elolvastuk.
Később lett römikártyánk is, mellyel hatalmas handrömi partikat vívtunk. Ebbe még mamám is beszállt. Nagy szerette, ha volt dzsugelja, azaz Jolly Jokere.

A kártyajátékok mellett sokat társasoztunk is. Valamikor a hatvanas évek elején apám, nem tudom hogyan, de hazahozott egy Spiele Magazin nevű társasjátékot, ami hét vagy nyolc különböző játékot tartalmazott. Köztük volt természetesen a Ki nevet a végén, de tartalmazta az Amerikában (USA) országszerte nagy termekben játszott bingót is. Azt imádtam. A Ki nevet a végént kevésbé, mert ki szereti, ha kiütik? Állandóan. Volt még Lóverseny társasunk is, ami csak egy kicsit volt unalmas. Egy érdekes társasjátékkal bővültünk, amikor birtokunkba került a Hanzelka és Zykmund mérnökök nyomában elnevezésű játék, egy hatalmas táblán Afrika térképével, és mi végigjárhattuk az utat a két mérnökkel. Autók voltak a bábuk, arra emlékszem. Mikor fölnőttünk, anyám az összes játékot minden egyébbel elajándékozott. Volt ott bélyeg-, gyufa címke-, szalvéta gyűjtemény is, meg egy kezdetleges vasútmodell, meg az a fém játék, amit ma mint retrót visszahoztak.
És persze volt magyar, vagy legalább is szocialista legónk is piros-fehér színben.
Nos, mint olvasható, volt játékunk és ami a legfontosabb, játszottunk is.

Karácsonyt Mindenkinek

Boldog Karácsonyt minden kedves és nem kedves, de hűséges, új és régi olvasómnak.