Gyermek (társas)játékok

Mint már említettem, ebben a házban, a szemben lévő kétszobás lakásban éltem az első tizenhárom évemet.

Hatan laktunk ott szüleimmel, testvéreimmel és anyám nevelőanyjával, mamámmal. Túl sok szórakozás lehetőség nem lévén, az ötvenes évek végén, tévénk még nem volt, rádiónk is csak mamám, azóta is egyetlen, hármas találatából lett. Esténként, hétvégenként játszottunk. Az egész család. Ha kártyajáték volt soron, akkor ha én is játszottam, a Fekete Péter és a Csapdlecsacsi dívott. Az előbbit szerettem igaszán, de csak akkor, ha nálam volt a Fekete Péter. Volt egy másik, már akkor is szeretett kártyánk. A nevét, hogy hogyan is hívták, nem tudom. Költőket kellett párosítani. A kártyán a költő képe és az egyik verséből idézet. Pl.:

Drága kincsem, galambocskám,
Csikóbőrös kulacsocskám,
Érted halok érted élek,
Száz leányért nem cseréllek.
(Ki is ő?)
Ennek a kártyának segítségével sok költőt és sok verset ismertünk meg, merthogy később az egész költeményt is elolvastuk.
Később lett römikártyánk is, mellyel hatalmas handrömi partikat vívtunk. Ebbe még mamám is beszállt. Nagy szerette, ha volt dzsugelja, azaz Jolly Jokere.

A kártyajátékok mellett sokat társasoztunk is. Valamikor a hatvanas évek elején apám, nem tudom hogyan, de hazahozott egy Spiele Magazin nevű társasjátékot, ami hét vagy nyolc különböző játékot tartalmazott. Köztük volt természetesen a Ki nevet a végén, de tartalmazta az Amerikában (USA) országszerte nagy termekben játszott bingót is. Azt imádtam. A Ki nevet a végént kevésbé, mert ki szereti, ha kiütik? Állandóan. Volt még Lóverseny társasunk is, ami csak egy kicsit volt unalmas. Egy érdekes társasjátékkal bővültünk, amikor birtokunkba került a Hanzelka és Zykmund mérnökök nyomában elnevezésű játék, egy hatalmas táblán Afrika térképével, és mi végigjárhattuk az utat a két mérnökkel. Autók voltak a bábuk, arra emlékszem. Mikor fölnőttünk, anyám az összes játékot minden egyébbel elajándékozott. Volt ott bélyeg-, gyufa címke-, szalvéta gyűjtemény is, meg egy kezdetleges vasútmodell, meg az a fém játék, amit ma mint retrót visszahoztak.
És persze volt magyar, vagy legalább is szocialista legónk is piros-fehér színben.
Nos, mint olvasható, volt játékunk és ami a legfontosabb, játszottunk is.

Karácsonyt Mindenkinek

Boldog Karácsonyt minden kedves és nem kedves, de hűséges, új és régi olvasómnak.

Ilyenkor decemberben

Juhász Gyula: Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.

Egy másik kiállítás

Tegnap egy napig volt látható a Látszomka fesztivál keretében hajléktalan képzőművészek által készített alkotások kiállítása a Bálint házban. Holnaptól a képek, tudomásom szerint a Gödörben lesznek láthatóak.

Kiállítás

Újra helyfoglaló kiállítás nyílt a Kossuth téren:

Versmaraton

Most csak egy kép a Magyar Fokhagyma Front fellépéséről.
A kiáltványukat olvasták föl előbb, majd az egyik tag, a karszalagos melletti lány elszavalta a Nem, nem soha! című József Attila verset.

Versmaraton

A Kossuth tér visszaöregítése alkalmával a József Attila szobrot IS el akarják távolítani. A szobor helyén maradásáért figyelemfelkeltésként egy több mint 32 órás versmaratont szerveznek lelkes civilek. Profi és amatőr József Attila-fanokat várnak egy-két vers elmondására.

Hiányérzet

Kedves naplóm! Nekem is hiányérzetem volt. Sokszor gondoltam rá, hogy erre járjak, és csak néhány szóval, de életben tartsalak. Zsúfolt volt ez a három hét és ami ennél sokkal rosszabb, két hét komoly betegséggel telt el. Most kezdek csak kilábalni belőle, miközben ezen a héten már tanítanom is kellett ellentétben a múlt héttel, amikor szerencsére szünet volt. Most visszaszivárgok, a megnyúló sötét időszak és az érkező hideg okán.
A fenti kép már a lecsendesedő temető őszi magányát illusztrálja.

Október 23.

Születésnap

Tegnap tartották az egyik általános iskolám, IX. ker. Ifjúmunkás u.13., 50. születésnapját. 1961-ben nyitotta meg kaput az akkor még Üllői úti lakótelep 1. számú iskolája. Anyám ott volt igazgatóhelyettes. A suli a Gyáli úti iskola jogfolytonos követője volt. A lakótelep még akkor épült, de az iskolára már szükség volt. Nem is egyre. Az első években 1200 gyerek járt oda és két műszakban tanultunk. Mert 1963-tól én is odajártam.
Tegnap a megemlékezés mellett egy kis műsor, többek között a másodikosok néptánc bemutatója volt.