Lovi

Vasárnap újfent találkoztunk, régi kollégák, a lovin. Lósimogattunk, ettünk, ittunk, beszélgettünk és – én életemben először –, fogadtunk. Egy tétet jól tettem meg és nyertem. A lovak télleg gyönyörűek, bár föl nem ülnék rá, az biztos.

Naplemente vihart után

Nagy zuhé után kicsit haragos naplemente.

  

VII. Wesselényi utca 6. Ezen a kapun járt be nap mint édesapám dolgozni. Itt volt a FŐKUCI, majd később a FŐPAPI központja. Persze van a cégnek egy ma is ismeretes neve: ÁPISZ. 

Ma nem tudom, hogy mi van az épületben. 

Érik a ropogós cseresznye. Csak más kertjében. :-(

Andrássy úti új bringaút

Volt anno – most már mondhatom – egy többek által elb-nak nevezett megoldás az Andrássy úton, ami úgy nézett ki, hogy: járda-bringa út-parkoló autó-úttest. Voltak vele gondok. Ha a bringás és a kiszálló utas egyaránt figyelmetlen, akkor súlyos sérülést szenvedhetett a kerékpáros. Ha a gyalogos figyelmetlen volt és úgy lépett le a járdáról, hogy jobbra nézett és nem balra, akkor elüthették – megjegyzem, ez autóval is megtörténhetett, súlyosabb sérülésekkel. Állítólag gond volt még a jobbra kanyarodó autók számára is, mert hátranézés hiányában könnyen elüthette a gyanútlan bringást. Az autóajtónyitás nem feltétlen okozhatott gondot, mert bárhányszor mentem ezen az úton és nyitottak ajtót, nem kerültem veszélybe, mert kellő távolságot tartottam a nyíló ajtótól. Ugyanígy, ha valaki figyelmesen kerekezik, láthatja a lelépő gyalogost. Nem láthatatlan emberekről van szó. A jobbra kanyarodás pedig nemcsak az Andrássy úton gebasztos.
A fentiekből látható, hogy nekem semmi különösebb gondom nem volt ezzel a változattal.
Nos, most nézzük az újat.
Most a következőképpen néz ki: járda-parkoló autó-bringaút-úttest. Pozitívumnak mondják, hogy ez beleillik a közlekedés ma elfogadott normális rendjébe. Lássuk csak! Valóban, párhuzamosan egymás mellett futnak a sávok, az autós látja a bringást, ha kanyarodni akar, illetve a sávon keresztül sorol át a kanyarodó sávba. És akkor itt elkezdődnek a gondok. (Nem mondom, a fegyelmezetlenség persze nagy úr!) Ha kettőnél több autó akar kanyarodni, de várakoznia kell, óhatatlanul megáll a bringasávon. De menjünk csak tovább. Nem feltétlen parkolnak be az autók (buszok) a parkolóhelyre:
Látható, hogy a bringás kikényszerül az autók közé, ami nem tragédia, csak ne nevezzük ezt a megoldást szupernek.
De folytatom.
Annak idején, mikor még autóztam, a parkolást mindig rükvercben végeztem, ami annyit jelentett, hogy megálltam a parkolóhely előtt, és tolatva bekanyarodtam. Nos. Az Andrássy úton van néhány parkolóhely. Ilyenkor a bringás vagy megáll és megvárja,
a művelet végét, vagy újfent kimegy az úttestre. Nincs ezzel sem semmi baj, csak ne nevezzük ezt a megoldást szupernek.
Nem egyszer tapasztalhatjuk más bicikliutaknál, hogy valaki egyszerűen rááll a bringaútra, mert a környéken van dolga.
Nincs ezzel semmi gond. Ki lehet kerülni a bringaúton parkolót újfent. De ne nevezzük ezt a megoldást szupernek.
És persze jöjjön a legotrombább lehetőség. A parkoló autó útnak akar indulni. Belenéz a tükörbe, de van még sajnos jó néhány autós, aki ilyenkor kocsit keres és nem vesz tudomást más járműről, és kikanyarodik. Ilyenkor négyesélyes a játék.
1. A bringás belehajt a kikanyarodóba, mert már nem tud lefékezni.
2. Az autós egyszerűen elüti a pillanatnyi találkozás hevében. (Nekem volt ilyen tapasztalatom.)
3. A bringás sikeresen blokkol és mamázik.
4. A bringás kikerüli az autót és kihajt az úttestre, és ha szerencséje van, nem üti el senki.
Ezekkel sincs tképpen semmi baj. Meg lehet úszni ezt a szituációt is. Csak ne mondanák azt, hogy szuper ez a megoldás.

A végén hadd tegyek hozzá valamit. A felvételek egy normális hétköznap délben készültek. Éppen parkoló autóval nem találkoztam, kb. nyolc percig voltam ezen az útszakaszon. Ha minden említett példáról képet szeretne valaki készíteni, egy óra talán elég is lenne. Természetesen valószínűleg nem lenne ez idő alatt baleset, mint ahogy jó lenne látni statisztikát arról, hogy az előző megoldás ideje alatt hány baleset is volt.


Utózönge: Tegnap bent voltam a városban és nagyon elkeseredtem sorstársaim közlekedési viselkedésén. Nem tudom, mit kellene tenni, de a bringás morál a békának a mélységes segge alatt van. A rendőröknek nem a csengőt, a prizmát és az egyéb ökörségeket kellene előtérbe helyezni, hanem bringás járőrök segítségével kiszűrni az elkanászodottakat, de nagyon sürgősen. :-(

Ilyen sokat még soha nem voltam távol. Pedig barátnőm jóvoltából újra van fényképezőgépem, méghozzá nem is akármilyen. Tudományos. Nemcsak olyan tingli-tangli zsebdarab. Jártamban-keltemben újra lövöldözhetek, felfedezhetek, megörökíthetek. Mint ezt a naplementét az Europark előtt.

Hangyák

Március 20-án reggel a téli álmot alvó hangyák a földfelszínre kívánkoztak.

Tavasz, 2012

Ezek az utolsó felvételeim közül valók. Nem sokkal utána felelőtlenül bántam a géppel és tönkrement. Azóta csak a szememmel rögzítek, de talán már nem sokáig. Barátaim a segítségemre sietnek és folytathatom fényriportjaim elkészítését.

Kedves Naplóm!

Kedves Naplóm!
Majd' egy hónapja találkoztunk utoljára. Azóta feléd sem néztem. Sajnálatom óriási. Olvasóim viszont cseppet sem aggódnak. Nem kapok jelzést, hogy mi lesz már! Hová is tűntél el. Úgy tűnik, rövidesen visszatérek többször és több témában. Tavasz lett, becsatolom a wifit és ezzel nem kell majd osztozni. A lustaságomon is erőt veszek. Sóval ne aggódj, jövök. :-)

Szókratész

Aszondá Hérakleitosz, hogy nem léphetsz ugyanabba a folyóba kétszer. Én tegnap megpróbáltam és sikerült. A Katona Sufnijában megnéztük Platon: Szókratész védőbeszéde című monodrámáját Haumann Péter előadásában.


És hogy miért léptem másodszor is ugyanabba a folyóba. Mert 41 (negyvenegy) évvel ezelőtt már láttam VELE a darabot a 25. Színházban, ami akkor még nem a MÚOSZ-székházban, hanem a Rottenbiller utcában, egy szakszervezeti székházban volt. Az előadás fantasztikus volt, köszönhető Szókratésznak és persze Haumannak.