2011. március 6., vasárnap

Kutyaélet

Két kutyánk van. A komposztot dézsmáló Menyus

és a kevesebb védőszőrzettel rendelkező, de télen annál jobban fázó Szemi.
Egy közös szálláshelyen úgy osztoznak, hogy Szemi alszik belül és az igen vastag bundával rendelkező másik kívül, ezzel is melegítve az igen fázékony társat.
Csakhogy. Ha valamilyen oknál fogva, mondjuk ki kell menni a bévül alvónak dolgát végezni, a másik már nem hajlandó megmozdulni, ezért a visszatérés lehetetlen.
Hajnali négy körül folyamatos kutyaugatásra ébredtem nagyon sokszor és nem értettem az okát. Hagytam, hadd ugasson, bár zavart, hogy én sem tudtam visszaaludni. A múltkorjában kimentem az udvarra, hogy megnézzem, mi az oka az ugatásnak. Ahogy kinéztem az ajtón, látom, hogy a bent alvó fölkel és elindul felém, mire az ugató berobog az ólba. Becsuktam az ajtót és onnantól néma csend és nyugalom.

Nincsenek megjegyzések: