2009. november 6., péntek

Zrinyi Miklós Katonai Főiskola

Míg gyakran jártam be a városba, szinte minden nap elmentem az épület előtt. Kezdetben villamossal, ami megállt előtte, később kocsival és a felüljárróól néztem rá az épületre. Ilyen volt:

A héten bringával mentem el előtte. A betonlapon már csak az ágyúkat rögzítő pöcök maradt meg. Csak remélni tudom, hogy legalább a betonlapot megtartják:

A sót már megvették, amivel fölszórják a helyet:

Általánosban volt egy időszak, amikor fölfedeztük, hogy a töltényhüvelyeket (pisztoly) a kerítés mellé dobálták ki, a vasúti töltés mellett (Mondjuk most egy kissé elhanyagoltnak :-) látszik.):

Összeszedtük a hüvelyeket, vettünk gyufát és annak foszforát beletömködük a hüvelybe, lefojtottuk, majd a földre téve követ dobtunk rá, minek kövekeztében nagyot szólt. Hetekig. Úgy emlékszem egészen addig, míg valakinek a lábába szilánk nem fúródott a hüvelyből. Ezután véget vetettek szórakozásunknak. Összeszedték tőlünk, amit tudtak, a kerítés mellől pedig összeszedték a még mindig ócskán ott lévő hüvelyeket. A zajongást persze nem tudák megszüntetni, mert leleményesek voltunk, mint Odüsszeusz. Ismeretesek azok a kulcsok, melyek szára belül üreges, a végén pedig lukas. Most a foszfort a szárba tettük, fogtunk egy méretes szöget, százast, belszúrtuk, majd ügyesen a falhoz csaptuk a szöges felével. És szintén szólt. :-)

Nincsenek megjegyzések: