Magyarország 5.

A vonalkód áldásos találmány. Használata egyszerű és ma már mindennapos. Az áruk "vonalkódosítása" viszont nem mindig sikeres. Különösen jellemző ez a sütőipar, lánykori nevén a pékségek tevékenységére. Ugyan nem általános, de gyakori, hogy
1. nincs a kenyéren vonalkód. (Manyi!! Mi a kódja a...?)
2. a pékek némelye előszeretettel nyomja bele a papírt a kenyérbe, (le)olvashatatlanná téve a kódot. (Ld. mint fent. :-) )
3. ami tegnap történt: a vicces kedvű pék fordítva ragasztotta föl a papírt a kenyérre.

demokrácia

"Szolón olyan államrendet tartott helyesnek, ahol az emberek szabadok, az egyénnek joga és kötelessége, hogy a közösségre hasson felelős tetteiért, nem vonja ki magát az egész közösséget érintő feladatok, terhek vállalása alól, ahol tehát az egyén és közösség viszonya kölcsönös. Amennyiben az athéniek passzívak maradtak politikai kérdésekben, polgárjoguk elvesztése fenyegette őket." Ez a gyakorlatban a tartózkodás "elképzelhetetlenségét" jelentette. A modern kor vajon miért tette lehetővé a tartózkodást? Fejlettebb-e a mai az ókorinál?

911

Amikor nyolc évvel ezelőtt megörtént az elképzelhetetlen, előttem lepergett egy jelenet. Ültem az ikertornyok egyikében a 83. emeleten. Éppen a reggeli kávémat ittam és készültem az értekezletre, amikor megdöbbenve láttam, hogy közeledik felém a Boeing. Többre nem emlékszem.

Magyarország 4.

Hallgatom a rádiót. A mezőgazdasági tárca valahonnan pénzt szerzett és két ágazatot fog belőle támogatni. Az egyik a tejtermelés. Az Isten áldja meg érte.
A másik a dohánytermelés. Az Isten ... talán megbocsájtja. :-(

Warnemünde

Érettségi után osztályunkból sokan mentek egyetemre és volt egy srác, Egér, aki Rostockba ment hajómérnöki karra, ha jól emlékszem. Háromszor látogattam meg különböző barátokkal, így első alkalommal kollégámmal, Gézával:

Ellátogattunk Warnemündébe is. Itt találkoztunk először azzal, hogy mi innen tovább nem mehetünk. Mindahányszor a Végállomás vasúti bakjaihoz érkeztünk meg.

1988-ban akkori nejem osztályával Dániába utaztunk. Akkor sikerült először a másik vágányra érkezni. Arra, amelyik továbbment a kikötőbe, a komphoz.

Fecske

Egy fecske is csinálhat nyarat. Főképp, ha ilyen fecskéről van szó :-): (Persze nehéz eldönteni, hogy a fecske csinált nyarat, vagy a nyár "csinált" fecskét.)
Sok nyarat töltöttem lent Szentesen, köztük azt is, amelyiken ez a kép készült. Hogy kicsoda a nálam kisebb leányzó, sejtésem van, de emiatt nem merem leírni. Hogy a nyarak mivel is teltek el?
Elmehettem az utcasarkon lévő kisboltba vásárolni. Egy döngölt olajos padlójú boltocska, ahol többek között kimérve lehetett kapni tejeskannából tejet, petróleumhordóból petróleumot, amit villany híján világításra használtunk.
Ezen kívül, mint már korábban említettem, hozhattam forró vizet fürdéshez, ami abban az időben ritka esemény volt. Szentes gyógyfürdőváros, remélem, nem csak volt.
Aztán persze napközben ottani barátokkal pecázhattunk itt:

Talán a közeli meleg víz miatt, amiből a fel nem használt és a felhasznált is a Kurcába ömlött, sokféle hallal, többek között komoly ragadozó halakkal volt tele, olyannyira, hogy még nekem is sikerült nem is csak néha kifognom, többek között naphalat és törpe harcsát. Ezekre leginkább az jellemző, hogy a külsejük tele van kezet roncsoló kinövésekkel. Minden egyes példány horogról való eltávolítása számomra egy kisebb vérfürdőt jelentett :-).
Egyszer-kétszer Lajos bácsi elvitt focimeccsre, amivel nem nagyon tudtam mit kezdeni, mert a megyei nem t'om hanyadik osztály nem tartozott az érdeklődési körömbe.

Szentes

"Ki géppel száll fölébe..."
Nos, igen. Csakhogy. Egyenesen beleszerettem a Google Earth-be. Ha emlékeimből előcsalogatom a múlt fontos helyeit, akkor ennek segítségével újra és újra meg tudom nézni anélkül, hogy odautaznék. Ha mellé még néhány képet is tennék, mint ahogyan most tenni is fogok, akkor teljes lesz a kép.
A képen jelöltem a házat, ahol gyermeki életem nyarait, vagy legalábbis egy részét töltöttem. Jelöltem azt a kutat, amiből 60 fokos forró víz folyt, ha megnyomtuk. Ebből vittem haza kantában a vizet az esti fürdéshez. Persze a legtöbbször jól összeégetve a térdemet, merthogy addig ért a kanta. :-)
Eddig csak a térképet mutattam. Most egy kép kívülről:
A képen nagyapám testvére, Lajos bácsi, és felesége, Ángyikám látható. Én őt csak így ismertem. Keresztnevét nem tudom. A fa takarásában anyám. Azaz: ím itt e ház, ami föntről csak egy kis téglalap alakú folt.
Egy másik kép:

Ezen Ángyikám a disznókat eteti.

Magyarország 3.

Az egyik gyógyszeremet pótlandó bementem egy patikába. Nejem kint maradt, hogy a bringákat őrizze, de kért, hogy hozzak neki egy pohár vizet. Van az a ballon, ismerik, aminek oldalára föl van erősítve egy pohártartó, ahonnan a műanyag poharakat ki lehet húzni és bele lehet folyatni a hideg vizet. Amig sorba álltam, gondoltam, kiviszem a vizet, addig se szomjazzon szegény asszony. Ámde egy darab pohár nem volt. Mikor sorra kerültem, kértem a gyógyszerészt, hogy tegyen már ki poharakat, hogy a szomja vándor ihasson. Elment és hamarosan visszajött, kezembe nyomva egy darab poharat a következő megjegyzéssel: nem tölthetem föl a tartót, mert valaki mindig elviszi az összes műanyag poharat.

'56

Van egy állandóan visszatérő "rövidfilmem" 56-ról. Csak három és féléves voltam akkor, és az a néhány kocka pereg le előttem, midőn a Népköztársaság útján megyünk keresztül úgy, hogy nem messze egy tank közeledik.
Sokáig azt hittem, hogy valamikor láttam egy filmrészletet és az maradt meg. Néhány éve, mikor Kanadában élő bátyám itthon volt, meséltem neki és ő mondta, hogy ő is emlékszik erre: a nyakában vitt haza a Hunyadi térről, ahol játszottam (?), a Csengery utcába, ahol akkor laktunk.

Paradicsomos káposzta

Mai ebéd-vacsora: paradicsomos káposzta natúr sült pulykamellel.
Harmincegy éves koromig nem tudtam elszakadni az állami kajáktól. A vidéki létet leszámítva mindig valamilyen menzán, esetleg étteremben ettem meg napi meleg étel szükségletemet. Az első négy évből az utolsó kettő (62-63) a Kéményseprő étterem (Nos, ki tudja, hol is volt az?) előfizetéses menüjének elköltésével telt el. Ismerték a pk-t. A következő négy év a napközivel egybekötött iskolai menza. Ott is. A gimnáziumi évek a tanszobával egybekötött menza volt. Ott is. Az első munkahelyem közel volt a bölcsész menzához. Oda jártunk minden nap ebédelni. Ott sem kíméltek bennünket. Bátran írhatom: évtizedekig tartottam magam távol a pkáposztától. Az első alkalommal még megettem, de később már nem tudtak rávenni. A feltételezett feltétet megettem, de a káposzta érintetlenül ment a malacoknak. (Ja, persze, a sereget kihagytam. :-) )

Az állami koszt után saját magamtól eszembe sem jutott, hogy a pk-t bevegyem a repertoárba. Egészen idén nyárig. Nejem úgy kétévente szokta megjegyezni, hogy ő bizony szereti a pk-t. Ezért, hogy az első saját készítésű paradicsomos káposzta elkészítése után, most már másodszor főzöm meg azt. ÉS mit mondjak, most ízlik. Talán mert én csinálom? :-)