2009. november 22., vasárnap
Józsefváros ma
2009. november 19., csütörtök
1984
Nem Orwell könyve ihlette az alábbi bejegyzést. Különben is. Orwellt akkor még nem olvastam, bár könyvtárban dolgozván lehetőségem lehetett volna rá. Ellenben ekkorra már elolvastam az Epepét, a Kazohiniát és persze innen a blogból is "ismert" G.A. úr X-bent. A linkek csak arra szolgálnak, hogy közelebb hozzam a regényeket azok számára, akik nem olvasták valamelyiket. Most persze nekem is valami nagyon okosat kellene írnom a könyvekről, de a blog nem igazán erről – mármint irodalomkritikáról, -ismertetésről vagy -történetről – szól.
Vissza '84-hez. '83 végén Az egyetem lakásakciót hirdetett egyetemi dolgozók számára. Akkori barátnőmmel elhatároztuk, hogy mi is megpályázunk egy lakást. A lakás csak akkor lehetett a miénk, ha összeházasodunk és vállalunk két gyermeket, aminek segítségével "olcsóbban" jutunk hozzá. Kiválasztottuk frankofón lelkünkből eredően július 14-ét, ami történetesen szombat volt. Természetesen foglalt volt, ezért, ha jól emlékszem 21-e lett az időpont. A sors, az élet, vagy valaki nagyon nem akarta ezt a házasságot.
1984. február 7-én, 31. születésnapomon meghalt édesapám. A temetése egy hónapra rá március 7-én volt. A születésnapom és környéke amúgy sem volt mentes zavaró(s) tényezőktől. Bátyám elsején született, apai nagyanyám viszont 4 nappal születésem előtt halt meg és két nappal előtte temették:

Március 3-án meghalt az akkor már "menyasszonyom" édesapja.
Júniusban meghalt az ő anyai nagymamája.
Komoly dilemma előtt álltunk. Engem a bátyám érvei győztek meg. Egyszerű, de csöndes esküvőt tartottunk az ő akkori vendéglőjében (Flekken).

Az esküvő után egy "kapott" beutalóval Noszvajon töltöttünk egy hetet, ami azzal kezdődött, hogy a Trabanttal jártuk a környéket, hogy ki és mikor tudja beüvegezni a szélvédőt, miután az előttünk dzsaló teherautó a nemrégiben elkészült út zúzalék köveiből egyet olyan keményen nekiütött, hogy hálósra repedt, és csak a lassú hegymenet mentett meg a komolyabb balesettől, mondjuk egy nem éppen veszélytelen szakadékba zuhanástól.

November 30-án beköltöztünk az új lakásunkba.
Vissza '84-hez. '83 végén Az egyetem lakásakciót hirdetett egyetemi dolgozók számára. Akkori barátnőmmel elhatároztuk, hogy mi is megpályázunk egy lakást. A lakás csak akkor lehetett a miénk, ha összeházasodunk és vállalunk két gyermeket, aminek segítségével "olcsóbban" jutunk hozzá. Kiválasztottuk frankofón lelkünkből eredően július 14-ét, ami történetesen szombat volt. Természetesen foglalt volt, ezért, ha jól emlékszem 21-e lett az időpont. A sors, az élet, vagy valaki nagyon nem akarta ezt a házasságot.
1984. február 7-én, 31. születésnapomon meghalt édesapám. A temetése egy hónapra rá március 7-én volt. A születésnapom és környéke amúgy sem volt mentes zavaró(s) tényezőktől. Bátyám elsején született, apai nagyanyám viszont 4 nappal születésem előtt halt meg és két nappal előtte temették:

Március 3-án meghalt az akkor már "menyasszonyom" édesapja.
Júniusban meghalt az ő anyai nagymamája.
Komoly dilemma előtt álltunk. Engem a bátyám érvei győztek meg. Egyszerű, de csöndes esküvőt tartottunk az ő akkori vendéglőjében (Flekken).

Az esküvő után egy "kapott" beutalóval Noszvajon töltöttünk egy hetet, ami azzal kezdődött, hogy a Trabanttal jártuk a környéket, hogy ki és mikor tudja beüvegezni a szélvédőt, miután az előttünk dzsaló teherautó a nemrégiben elkészült út zúzalék köveiből egyet olyan keményen nekiütött, hogy hálósra repedt, és csak a lassú hegymenet mentett meg a komolyabb balesettől, mondjuk egy nem éppen veszélytelen szakadékba zuhanástól.

November 30-án beköltöztünk az új lakásunkba.
Magyarország 9.
Bringával tartottam haza. Egy kereszteződésnél jobbról jött egy futár a hozzátartozó kerékpáron. Előttem akart bekanyarodni, amit én teljesen természetesnek tartottam, hiszen ismerem a jobbkézszabályt. Ő viszont annyira sietett, hogy a kanyarodás egy részét egy ismeretlen mélységű és domborzatú tócsán akarta végrehajtani, aminek következménye egy hatalmas bukás lett, azaz dobott egy hátast. Leszálltam a bringáról, hogy segítsek neki, de baromi gyorsan fölpattant, rúgott kettőt az első kerékbe, hogy helyreálljon a rend, fölpattant és szó nélkül továbbhajtott. Csak lelki füleimmel hallottam a mérges kismalac idevágó mondatát:
Én így szoktam kanyarodni!
Én így szoktam kanyarodni!
2009. november 11., szerda
Zene 4.

Az előző filmben volt hallható ez a zene, a Missa Luba:
A film nélkül talán soha nem vált volna annyira ismertté. A nyolcvanas évek elején sikerült a lemezt is megszereznem, addig csak magnón hallgathattam. Most a bakelit lemez Ágensnél van. Egyszer hívott, hogy menjek érte, de elmaradt. Viszont a tudat, hogy tudom, hol van, nekem elég. Ha szükségem lesz rá, csak szólni kell. :-)
Ágens volt az egyetlen, aki kiadó-koromban meghívott műsorába a Civil Rádióba egy órás beszélgetésre. Oda vittem el a lemezt, de szerencsétlen módon ott is hagytam. :-)
Címkék:
Ágens,
Civil Rádió,
Ha,
Kávé Kiadó,
Missa Luba,
zene
Film 1.
Kipling:
Ha józanul tudod megóvni fődet,
midőn a részegültek vádja mar,
ha tudsz magadban bízni, s mégis: őket
hogy kételkednek, megérted hamar;
ha várni tudsz, türelmed nem veszett el,
s csalárdok közt sem léssz hazug magad
s nem csapsz a gyűlöletre gyűlölettel,
de túl szelíd s túl bölcsszavú se vagy;
ha álmodol - s nem léssz az álmok rabja,
gondolkodol - s ezt célul nem veszed,
ha nyugton pillantsz Győzelemre, Bajra,
s e két garázdát egyként megveted;
ha elbírod, hogy igaz szódat álnok
torz csapdává csavarja a hamis,
s miért küzdöttél, mind ledőlve látod,
de fölépíted nyutt tagokkal is;
ha tudod mindazt, amit megszereztél,
kockára tenni egyetlen napon,
s veszítve új kezdetbe fogni, egy fél
sóhajtás nélkül némán és vakon;
ha tudsz a szívnek, ínnak és idegnek
parancsot adni, bár a kéz, a láb
kidolt, de te kitartasz, mert tebenned
csak elszánás van, ám az szól: "Tovább!";
ha tudsz tömeggel szólni, s él erényed
királlyal is - és nem fog el zavar,
ha ellenség se, hű barát se sérthet,
ha szíved mástól sokat nem akar;
ha bánni tudsz a könyörtelen perccel:
megtöltöd s mindig méltó sodra van,
tiéd a föld, a száraz és a tenger,
és - ami még több - ember léssz, fiam!
(Devecseri Gábor fordítása)
Kamaszkorom egyik meghatározó filmje volt.
Ha józanul tudod megóvni fődet,
midőn a részegültek vádja mar,
ha tudsz magadban bízni, s mégis: őket
hogy kételkednek, megérted hamar;
ha várni tudsz, türelmed nem veszett el,
s csalárdok közt sem léssz hazug magad
s nem csapsz a gyűlöletre gyűlölettel,
de túl szelíd s túl bölcsszavú se vagy;
ha álmodol - s nem léssz az álmok rabja,
gondolkodol - s ezt célul nem veszed,
ha nyugton pillantsz Győzelemre, Bajra,
s e két garázdát egyként megveted;
ha elbírod, hogy igaz szódat álnok
torz csapdává csavarja a hamis,
s miért küzdöttél, mind ledőlve látod,
de fölépíted nyutt tagokkal is;
ha tudod mindazt, amit megszereztél,
kockára tenni egyetlen napon,
s veszítve új kezdetbe fogni, egy fél
sóhajtás nélkül némán és vakon;
ha tudsz a szívnek, ínnak és idegnek
parancsot adni, bár a kéz, a láb
kidolt, de te kitartasz, mert tebenned
csak elszánás van, ám az szól: "Tovább!";
ha tudsz tömeggel szólni, s él erényed
királlyal is - és nem fog el zavar,
ha ellenség se, hű barát se sérthet,
ha szíved mástól sokat nem akar;
ha bánni tudsz a könyörtelen perccel:
megtöltöd s mindig méltó sodra van,
tiéd a föld, a száraz és a tenger,
és - ami még több - ember léssz, fiam!
(Devecseri Gábor fordítása)
Kamaszkorom egyik meghatározó filmje volt.
2009. november 9., hétfő
Nem értem
2007-ben bemutatták a Beatles dalok felhasználásával készült filmet az Across the Universe-öt.
2008-ban bemutatták az Abba dalok felhasználásval készült Mamma mia! című filmet.
Az utóbbi hatalmas hírveréssel futott kis hazánkban is, míg az előbbinek emlékeim szerint sokkal kisebb visszhangja volt. Legalábbis kies kis hazánkban.
Tegnap megnéztem a filmet. Finoman fogalmazva is elbűvölten. Nem értettem, hogy korábban miért is, hogy nem láttam? Ismerve a Beatles-dalokat, nem gondoltam soha, hogy ilyen módon életre lehet kelteni őket.
Revolution
Strawberry fields forever
Nem beszélve a megszemélyesített dalokról. A szereplőket többek között Prudence-nek, Jude-nak, Lucy-nak, Sadie-nek, Mr. Kite-nak hívják. A dalok nagy többsége pedig a fehér dupla albumról való.
S hogy mitet is nem értek? Hát azt hogy miért nem népszerű annyira, amenyire megérdemelt lenne. Na mindegy! Lehet, hogy csak elfogult vagyok. :-)
2008-ban bemutatták az Abba dalok felhasználásval készült Mamma mia! című filmet.
Az utóbbi hatalmas hírveréssel futott kis hazánkban is, míg az előbbinek emlékeim szerint sokkal kisebb visszhangja volt. Legalábbis kies kis hazánkban.
Tegnap megnéztem a filmet. Finoman fogalmazva is elbűvölten. Nem értettem, hogy korábban miért is, hogy nem láttam? Ismerve a Beatles-dalokat, nem gondoltam soha, hogy ilyen módon életre lehet kelteni őket.
Revolution
Strawberry fields forever
Nem beszélve a megszemélyesített dalokról. A szereplőket többek között Prudence-nek, Jude-nak, Lucy-nak, Sadie-nek, Mr. Kite-nak hívják. A dalok nagy többsége pedig a fehér dupla albumról való.
S hogy mitet is nem értek? Hát azt hogy miért nem népszerű annyira, amenyire megérdemelt lenne. Na mindegy! Lehet, hogy csak elfogult vagyok. :-)
Magyarország 8.
Szombaton találkozón voltam a főiskolai csoporttársaimmal a Kaltenberg sörözőben. Lehet, hogy később bővebben is szót ejtek róla. Más közegben és indíttatásból.
Most csak annyit: söröző lévén a hely, meg kellett látogatnom a mellékhelységet. Bementem az említettbe, odaálltam a piszoár elé és... Majdan fölnéztem és a következőt láttam:
Most csak annyit: söröző lévén a hely, meg kellett látogatnom a mellékhelységet. Bementem az említettbe, odaálltam a piszoár elé és... Majdan fölnéztem és a következőt láttam:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)




