Kicsi

Mikor kijöttem a fürdőszobából a munkaszékemen találtam, a kiakolbólítás után viszont föltelepedett ide: Ez az igazi macska-egér barátság. A macska többet pihen most mint az egér.

A tisztaságmániás

Kerestem a harmadik macskát. Annyit tudtam, hogy még nem ment ki. A fürdőszobában találtam meg. Koszosnak érezte a bundáját. Kandúr és napok, talán hetek óta inkább kint mint bent. Úgy látszik, mostanra befejeződött az időszak. :-)

Camphill Sylvia-Koti

Lahti mellett található ez a Camphill, ahol három tanuló tölti szociális munkaidejét.

Camphill Tapola

Két fiatal tölt három hetet ebben a Camphillben: Tapola – Finnország, ahol segítenek a bentlakóknak többek között a növénytermesztésben:

A tavasz 17 pillanata 15.

Az elmúlt napok ítéletidejének házilagos eredménye:

Camphill avagy a szociális érzékenység

A Waldorf iskola tizenegyedik osztálya a tanév vége felé három hetet tölt el szociális munkával, lehetőség szerint Camphill vagy Camphill-jellegű intézményben. Elutaznak külföldre, vidékre, vagy itt maradnak Magyarországon és fogyatékkal élők között, gyermek vagy szociális intézményekben, önkéntes munkát végeznek. Folyamatosan naplót vezetnek, melyet a végén bemutatnak a konzulens tanárnak.

A külföldi intézmények lehetnek akár Angliában, Németországban, Norvégiában vagy Finnországban. A mieink idén ezekben az országokban töltik a gyakorlati idejüket.
Illetve Magyarországon, mint ahogyan a lányom is. Ő a Vakok Batthyány László Római Katolikus Gyermekotthonban, napi bejárással tölti el a következő három hetet.
Sajnos a videót nem tudtam átemelni, ezért csak ily módon lehet meghallgatni, illetve megnézni.

Hunyadi tér

Leszámítva a Szondi utca Vörösmarty utca sarkán egy lebombázott ház helyén akkor még meglévő grundot, ahová focizni járhattunk, a legközelebbi játszótér a Népköztársaság útja után lévő Hunyadi tér volt. Gyakran jártunk oda piacra is, ahol nyár végén 80 fillérért vehettünk dinnyét.
A csarnok akkor sem volt már jó állapotban, de azért ennél lehet, hogy jobban nézett ki: Az utca végén, valahol a távolban volt a ház, ahol laktunk:
Télen is gyakran jártunk le a térre. Kedvenc szórakozásunk volt, hogy a leesett havon addig csúszkáltunk, amíg elég nagy hosszon jég képződött, ahol nagy nekifutással végig lehetett csúszni. Nem mindig voltam azonban szerencsés. Az egyik alkalommal úgy estem el, hogy betört a fejem a bal szemem fölött. Ömlött a vérem rendesen, de nem estem kétségbe, tenyerem alá tartottam és elindultam a szerencsére a közelben lévő SZTK felé. Ide:

Waldorf érettségi 2.

Tegnap vettem egy új fényképezőgépet, mert a másik javíthatatlanná vált, illetve annyiba került volna a javítás, amiből egy új is kitelik, ezért az új mellett döntöttem. Így aztán büszkén vittem magammal a gépet a suliba és fotóztam néhányat a művészi munkák közül. Íme: Képregény - pop art Nők a művészetben Fényművészet Természetesen nemcsak művészeti témákat választottak, de ezek vonták maguk után a látványosabb alkotások elkészítését.

Waldorf érettségi

Tegnap két előadást ültem végig. Az első, Noé bárkája címmel, a veszélyeztetett fajokról, és a kihalt állatokról, azok nagy számáról, okairól, megmentésük lehetőségeiről szólt. Részletesen, érzékletesen és itt-ott egy kicsinyt megilletődötten.
A másik előadás a térről szólt. A színházi térből indult ki, de minden művészeti ág szóba került a szobrászattól az irodalomig. A végső konklúzió, a teljes megértés, péntekre marad, amikor egy, az elmélet segítségével összeállított előadás teszi teljessé a beszámolót.
Hogy ne maradjak félinformált, el kell hogy menjek. Képeket is csak akkor tudok készíteni, mert a gépemnek komoly gondjai támadtak, ezért a szervizben kötött ki. Nagyon kellemes bicikli út volt a Wesselényi utcáig. Meg vissza.

Madarak és fák napja

Ültess fát! Hogyha mást nem, lombot ád.
Árnyékában megpihenhetsz, gondot ő visel reád.
Jó tavasszal nyit virágot, messze érzed illatát.
Kis madárka száll reája, ingyen hallgatod szavát.
Ültess fát! (Jókai Mór: Ültess fát!)

A nyolcvanas évek elején egy papagáj segítségével kerültem testközelbe madarakkal. Több is volt gyors egymásutánban. Az egyik az akkori munkahelyemen és annyira megbarátkoztunk, hogy egész nap a vállamon ült és a fülembe csicsergett, beleivott a kávémba és a vörösboromba is. Attól persze vidám lett és még inkább fecserészett. Beszélni nem tanult meg. (A beszélő papagájomról majd egy másik alkalommal.)
Ez a közelség vezetett oda, hogy fölvettük a kapcsolatot a Madártani Egyesülettel a Keleti Károly utcában. Segítségükkel jutottunk el Fülöpházára az ottani madárvártára. Ez kifejezetten egy olyan tábor volt, ahol a kényelemszerető emberek testközelből ismerkedhetnek meg a nádasok körüli madárvilággal. Napelemek segítségével meleg vízben lehetett mosakodni, háromszor étkezés, főétkezésként meleg étel a tanya központból. Az ott megismert madarak közül a legnépesebb nádi madár populáció a foltos nádiposzáta, az Acrocephalus schoenobaenus. Sajnos a kiskunsági időjárásviszonyok egy idő után már nem tették lehetővé ennek a madárvártának a működését, mert a tó kiszáradt. Így az ottani vezető, Molnár László, egy másik programot talált magának. Föltett szándéka lett, hogy a kékcsőrű récét újra honosítja Magyarországon. Angliából kapott tojásokat keltetett ki, a második évben ősszel útjára bocsájtotta őket, és azok vissza is tértek. Hogy mai napság mi a helyzet ezekkel a récékkel, nem tudom.
A Wikipédia szerint: Visszatelepítésével megpróbálkoztak a '80-as években, de a programot félbe kellett hagyni, mivel nem akadt több visszatelepíthető madár. A kevés szabadon engedett madár eltűnt vagy elvonult az országból. Így mára a fajt igen ritkán lehet a Kárpát-medencében megfigyelni.