Nosztalgikus képregény I.

Életem első tizenhárom évében a Csengery utcában laktam a hatodik kerületben.


Balra van a bejárat, jobbra pedig Kálmán bácsinak a cipészműhelye, mondhatnám suszterája. Most ilyen a ház kívülről.
Cipész helyett horgász.
A szomszéd házat pár éve lebontották, így a telken hátra mehettem és a lichthófunkat lefényképezhettem az ecetfával egyetemben.
Mai jó szokás szerint a házba, ha nem ott laksz és nem tudsz ismerősről, nehéz bejutni. Az én helyzetem sem volt rózsás, mert hogy 45 évvel ezelőtt elköltöztünk a házból és nemigen jártunk vissza. Bóklásztam a kapu előtt, fényképeztem a környéket.
Annak idején egyetlen autó sem parkolt az utcában, és csak néha járt arra egy-egy az utca másik felében lévő rendőrségi garázs okán. (Közel van az Aradi utcai rendőrség.) Az utca két oldalán, a járda mellett jelöltünk ki két kaput és ott fociztunk, miközben átkoztuk az óránként elhaladó autót, hogy zavart okoz. (Jobb oldalt, az a fehérre festett épület, igen, az a Fáklya klub. Az volt akkor is és az mai is.
(Folyt. köv.)

Hevesiné vacsorája

Sándor Klára galamus-beli írásában olvasható az alábbi ballada. Megvidámította a napomat.

Hevesiné vacsorája

Hevesiné asszony mit tinkolt magába:
Cuprájz pádét mékol ura bördéjára.
Hevesiné ura fémes burdosgazda,
Ő hát, ki a pádét juláj forszra kapja.

Jár a mélmen házról házra,
Invitésint hurcol máma,
Izgalom anyja, ne hagyj el!

Hevesiné vágya mert az mostan éppen,
Hites hazbendjének hepi kedve légyen.
„Uram, édes uram, kjúzmi, drága szvíthárt,
de most elküldelek, hordd innen az irhád!
Sok kedvem nincs hozzád, a dolgom is lacó,
Hogy mikor jer haza? Hát aztat ájdonó.”
S hogy urát szép szókkal imígyen elküldte,
A stóros nekszdór volt, oda ment elsőre.
Falfészeket nem vett, hanem vett minden mást,
Kivéve tavalyi, záp húsvéti tojást.
A másik kóneron, félblakra csak onnat
— Ki gondolta volna! — új herdút mékoltat.

Jár a mélmen házról házra,
Invitésin kártya nála,
Izgalom anyja, ne hagyj el!

Az este közelít, ide dugja orrát,
Hevesiné asszony izgul, anesztegád.
A dájnirúmba is már megterítettek,
Sonka tetejébe braunsugort tettek,
A sok hosszú asztalt még hosszabbá tolták,
A házat kív- s bévül szépen belájtolták.
A titokba belevolválták a tótot,
Merthát imprúvolni kell a néberhúdot.
Jött számos meghívott: a teljes fameli
És a májnából is a sok kedves bodi.

Jár a mélmen házról házra,
Hevesiné őt is várja,
Izgalom anyja, ne hagyj el!

„Hogy mi ma a menü? Elmondom legottan” –
És Hevesiné már lisztolja is nyomban:
„Kezdjük majd bínszuppal, szojbinsz is jön aztán,
Ájdunkér, szereti, vagy hogy nem a vacsmány.
Frencsfráj, fis, hemburger és hozzá epl szósz,
Porkcsapsz szarokráddal, na meg svít potétósz.”
„Lukszuri fúd lészen, lelkem, édes szólom,
Hanem hogy bírja ki ezt az én gallbledom?”
Kérdi a fájermány, s búsan eltávozik,
Miután behörpöl három flaska viszkit.
Grendmanyuka, aki többnyire dájetol,
Kofiba is nem mást, háfenháfot júzol,
Ingatja a fejét: „kedves grétszanenló,
Nem leszek én már itt, mire jön a dzseló!”

Jár a mélmen házról házra,
De a pádét nem találja,
Izgalom anyja, ne hagyj el!

„Dzsí, mi jöhet itt még, hisz nincs brájdelsáur,
Nincs tenkszgiving, krizmúsz, halovínnak áur!”
Sikoltott a főbász, s dizörtöt már nem vár,
A vérében úgyis túl sok most a sugár.
Pedig binánesz volt, sztraberi és kekszi,
Csoklet dónatsz, ájszkrím s kukiból egy tepsi.
Hanem néger, jessze, porkorikó, polyák,
Hát a mekszikányok még hogy endzsojolták!
De kár volt a dinert kétszer végigenni:
Embelanc káréba kellett mindet tenni.
Hospitálba került szegény grendcsájd is ma:
Elkapta a Méri, ájmín ifilujza.
Megleste a formány, de ez lett a veszte:
Törte lábát, hogy a vasrúmot kereste.
Hevesiné sóhajt: „a grendpát megöltem,
mikor megkérdeztem: Nem hongri még, lelkem?”
Ó boj, mi jöhet még, még mi hepenolhat?
A helperek mennek, s inkább muncsájnolnak,
Hevesiné ura szintúgy nekibúsul:
„Asszony, velük megyek, ne várj haza mátul!
Emberhorszra tenni, gémblizni peseli,
Vagy akár fanesznál is óvertájmozni
Jobb: dizabeleti pencsen vége annak,
Ha valaki téged meridolt el vájfnak!”

Mélmen nem jár házról házra,
A pádét meg nem találta
(Ezek után nem is bánja),
Izgalom anyja, mi van még?

A kiürült házból – milyen hanted hausz! –
Hevesiné asszony s vele a főburdos
(Szép, nagy darab ember, olyan, mint egy galond)
Kimentek a tóhoz, ott fúltak araund.

Egyetemi könyvtár

Most bukkantam rá egy weboldalra, ahol panorámaképen lehet felfedezni a könyvtár olvasótermét és az aulát.

Hátam mögött naplemente

Fantasztikus felhőszínek keverődnek ki ilyenkor nyáron.

Bár a forma sem kutya. Inkább cápa, amint bekapja a házat.

Viszockij

Harmincegy éve halt meg Vlagyimir Viszockij.

Július 14.

A forradalom 222. évfordulója alkalmából:

Tábla

A Határ úti kereszteződésben a jelzőlámpa a villamos síneknél végződik. Utána mindenki, a villamos is és a gyalogos is szabadon, csak kellő körül tekintés mellett haladhat át. Ennek ellenére az áthaladás komoly veszélyekkel jár. Most kitalálták, hogy ezt a táblát helyezik ki:

Ennél sokkal biztonságosabb lett volna, ha jelzőlámpát kap a kereszteződés. De ez is valami.

Udvardy Erzsébet

Ha már a festészetnél tartunk.
A hetvenes évek végén az Egyetemi Könyvtárban kitaláltuk, hogy talán kellene január első hétvégéjén pótszilvesztert tartani, mert a társaság külön-külön töltötte az év utolsó napját, de azért szerettünk együtt is lenni. Az első alkalommal Tihanyban az ELTE üdülőjében voltunk, de a következő évben az egyik kolléganőnk szerzett szállást Badacsonytomajban egy panzióban. Nem emlékszem már, hogy mi volt a neve, de az út mentén volt és nem messze a strandtól, illetve a parttól. Egyszer a jégen mászkáltunk, illetve korcsolyáztunk, másszor Péter, a fotósunk, gumimatracra kapott, és vízre szállt. Aztán megszárítottuk. Állandó menü a palacsinta és, a forralt bor volt.


A kolléganőnk édesanyja festőművész és Badacsonytomajban él. Az egyik alkalommal meg is látogattuk.

Afremov

Egy festmény a művésztől: Az ősz magányossága.

500.

Ez az 500. bejegyzés. Régen jártam erre. Immár két hete. De nagyon nem jó két hét volt. Nehezen éltem túl az időjárás idióta változásait. Sokszor csak feküdni tudtam, és kértem, hogy hozzanak be egy kis levegőt. Hiába volt nyitva az ablak. :-) Most már talán végig komoly nyár lesz kisebb hőingadozással. Azért tegnap már bringáztunk és lenn a Duna-parton ezt a rocsót láttuk.