2011. szeptember 30., péntek

2011. szeptember 29., csütörtök

Hajléktalanok

Árnyas fák alatt hangulatos ebéd. Ételosztás a Teleki téren.


2011. szeptember 24., szombat

88

Tegnap lett volna anyám 88 éves. Isten nyugosztalja. Kedvenc iskolája a Gyáli úton:
Mikor itt tanított, létezett még a Mária-Valéria telep.
Olyan nagyon nem lehetett könnyű tanítani.

2011. szeptember 21., szerda

Ősz

Itt van az ősz... Meg a vénasszonyok nyara. Most is mindig gyönyörű.

Maradhat még egy darabig.

2011. szeptember 17., szombat

Élőlánc

Hétfőn a szakszervezetek élőláncot szerveztek a Parlament köré. Egy a transzparensek közül:
Az élőlánc
és az érkező képviselők.

2011. szeptember 11., vasárnap

2011. szeptember 6., kedd

Térnevezés

Moszkva tér -> Széll Kálmán tér -> Peking tér:

2011. szeptember 1., csütörtök

Macska nyári délután

Pihegő macska elölről:
és hátulról:

2011. augusztus 31., szerda

Nosztalgikus képregény IV.

Amikor kiléptem a kapun, az Andrássy út felé vettem az irányt. Az Aradi utcai sarkon balra a rendőrség híradókból már ismert épülete látható. Annak idején négy éven keresztül minden reggel erre mentem az iskolába.
Tovább menve a sarkon a már említett Terror Háza, azaz az Andrássy út 60-nál balra kanyarodtam,
majd elhaladva az épület előtt, mentem tovább az iskolába. Nagyon sokáig nem tudtam, hogy az az épület mit is jelentett sok ember számára. Átkelve a Vörösmarty utcai kereszteződésen már ott is voltam az iskolában. Népköztársaság útja 68.
Ez lett a régi iskolámból. Így transit glória mundér. :-)

2011. augusztus 27., szombat

Nosztalgikus képregény III.

Fölérve a másodikra, kiléptem a körfolyosóra, lánykori nevén gangra. Ez a látvány fogadott.
Belülről egy rendbe hozott ház némi hiányossággal -- lógó drótok. Mindemellett az udvarról csak a poroló hiányzott.
Fönt már a régi barát, akit mint említettem 45 éve nem láttam, fogadott. Meg a család többi része. Felesége, lánya és egy méregzsák kutya, akit nagyon nehezen lehetett lenyugtatni.
Az eleinte csordogáló beszélgetés később nosztalgiázásba csapott át. Sajnos időre kellett mennem, ezért lassan el kellett válnunk. Nagyon szerettem volna lejutni a pincébe, na nem vajat csipegetni, hanem azért mert azt mondta, hogy azóta nem sok minden változott. Az lett volna az igazi nosztalgia. Tojásbrikett, favágás, szenesvödör.
Lefelé menet megálltam az elsőn, ahol laktunk:
Srégen szemben volt lakásunk bejárata, átellenben a három ablakból a jobb oldali egy kis szobáé, a másik kettő mögött volt a nagy szobánk. (A konyha, a WC és a spájz a lichthófra nézett.) Az előtérben, jobb kézre lévő lakásban laktak nagynénémék. Ha végignézünk a folyosón, az a sötét valami ott a végén a hátsó lépcsőház. Nagynénéméknek a WC-je ott volt, jobbra. A pincébe is a hátsó lépcsőn kellett lemenni, elhaladva a viceházmester lakása mellett. Akkor még volt. Házmester is és vice is. Bár szerintem a vice nem üzemszerűen. :-)