Ilyen sokat még soha nem voltam távol. Pedig barátnőm jóvoltából újra van fényképezőgépem, méghozzá nem is akármilyen. Tudományos. Nemcsak olyan tingli-tangli zsebdarab. Jártamban-keltemben újra lövöldözhetek, felfedezhetek, megörökíthetek. Mint ezt a naplementét az Europark előtt.
Mindennapok és a múlt. Bennem így keverednek. Én már megszoktam. :-)
2012. május 26., szombat
2012. április 24., kedd
2012. április 23., hétfő
Tavasz, 2012
Ezek az utolsó felvételeim közül valók. Nem sokkal utána felelőtlenül bántam a géppel és tönkrement. Azóta csak a szememmel rögzítek, de talán már nem sokáig. Barátaim a segítségemre sietnek és folytathatom fényriportjaim elkészítését.
Kedves Naplóm!
Kedves Naplóm!
Majd' egy hónapja találkoztunk utoljára. Azóta feléd sem néztem. Sajnálatom óriási. Olvasóim viszont cseppet sem aggódnak. Nem kapok jelzést, hogy mi lesz már! Hová is tűntél el. Úgy tűnik, rövidesen visszatérek többször és több témában. Tavasz lett, becsatolom a wifit és ezzel nem kell majd osztozni. A lustaságomon is erőt veszek. Sóval ne aggódj, jövök. :-)
Majd' egy hónapja találkoztunk utoljára. Azóta feléd sem néztem. Sajnálatom óriási. Olvasóim viszont cseppet sem aggódnak. Nem kapok jelzést, hogy mi lesz már! Hová is tűntél el. Úgy tűnik, rövidesen visszatérek többször és több témában. Tavasz lett, becsatolom a wifit és ezzel nem kell majd osztozni. A lustaságomon is erőt veszek. Sóval ne aggódj, jövök. :-)
2012. március 27., kedd
Szókratész
Aszondá Hérakleitosz, hogy nem léphetsz ugyanabba a folyóba kétszer. Én tegnap megpróbáltam és sikerült. A Katona Sufnijában megnéztük Platon: Szókratész védőbeszéde című monodrámáját Haumann Péter előadásában.
És hogy miért léptem másodszor is ugyanabba a folyóba. Mert 41 (negyvenegy) évvel ezelőtt már láttam VELE a darabot a 25. Színházban, ami akkor még nem a MÚOSZ-székházban, hanem a Rottenbiller utcában, egy szakszervezeti székházban volt. Az előadás fantasztikus volt, köszönhető Szókratésznak és persze Haumannak.
És hogy miért léptem másodszor is ugyanabba a folyóba. Mert 41 (negyvenegy) évvel ezelőtt már láttam VELE a darabot a 25. Színházban, ami akkor még nem a MÚOSZ-székházban, hanem a Rottenbiller utcában, egy szakszervezeti székházban volt. Az előadás fantasztikus volt, köszönhető Szókratésznak és persze Haumannak.
2012. március 11., vasárnap
2012. február 29., szerda
Ahol eddig éltem
Az alábbi képek azt mutatják, hogy nem sokat költözködtem az elmúlt közel hatvan év alatt.
1966-ig laktunk ebben a házban, az első emeleten, északi oldalon. Napfény nuku. Az emeletről korábban már mutattam képet.
1966-ban költöztünk az akkor még Üllői úti új lakótelepre, amit már akkor is a köznyelv József Attila telepnek nevezett. Ide jártam általános iskolába, innen jártam gimnáziumba és még a főiskola egy részét is innen abszolváltam. 1984 végén költöztünk el egy vadonatúj lakásba.
Ide. A képet nemrég készítettem, de azt a madáretetőt ott a loggián én szereltem még föl, valamikor a nyolcvanas évek vége felé.
Ebben a házban laktam a legrövidebb ideig. Talán még két év sem volt. Nem túlzottan szerettem. A második emeleti franciaerkélyes szoba volt a nagyszobám.
Jelenleg ebben a házban lakunk, immár huszadik éve. Valószínű, hogy innen már csak, ahogy mondani szokták: lábbal előre. :-) De arra még várni kell. És nekem erre van időm. :-)
1966-ig laktunk ebben a házban, az első emeleten, északi oldalon. Napfény nuku. Az emeletről korábban már mutattam képet.
1966-ban költöztünk az akkor még Üllői úti új lakótelepre, amit már akkor is a köznyelv József Attila telepnek nevezett. Ide jártam általános iskolába, innen jártam gimnáziumba és még a főiskola egy részét is innen abszolváltam. 1984 végén költöztünk el egy vadonatúj lakásba.
Ide. A képet nemrég készítettem, de azt a madáretetőt ott a loggián én szereltem még föl, valamikor a nyolcvanas évek vége felé.
Ebben a házban laktam a legrövidebb ideig. Talán még két év sem volt. Nem túlzottan szerettem. A második emeleti franciaerkélyes szoba volt a nagyszobám.
Jelenleg ebben a házban lakunk, immár huszadik éve. Valószínű, hogy innen már csak, ahogy mondani szokták: lábbal előre. :-) De arra még várni kell. És nekem erre van időm. :-)
2012. február 28., kedd
2012. február 25., szombat
Tél vége, tavasz eleje - folyamatábra
Zajlik az élet, zajlik a jég. A Dunán jégtáblák, a városban az élet zajlik.
Ha köd lepi be a tájat, ha zord komor a nagy ég,
A tél hogyha bánt, miért a bánat, mert jő tavasz még.
Ha bú üli meg a lelked, ha bent sajog és fáj,
Miért félsz, peregnek a percek, majd elsuhan a felleg, és víg öröm vár.
A tél vihara ha támad, hidd el korai a bánat, mert jő tavasz még.
Ha félsz, elmegy, elszáll a felleg, és víg öröm vár.
Bach
És ahogy az előbbi kantáta jelzi is: Jő tavasz még. A hóvirágok nem hazudnak, csak néha tévednek, és elsietik a dolgot, mint ahogyan idén is tették valamikor januárban.
Ha köd lepi be a tájat, ha zord komor a nagy ég,A tél hogyha bánt, miért a bánat, mert jő tavasz még.
Ha bú üli meg a lelked, ha bent sajog és fáj,
Miért félsz, peregnek a percek, majd elsuhan a felleg, és víg öröm vár.
A tél vihara ha támad, hidd el korai a bánat, mert jő tavasz még.
Ha félsz, elmegy, elszáll a felleg, és víg öröm vár.
Bach
És ahogy az előbbi kantáta jelzi is: Jő tavasz még. A hóvirágok nem hazudnak, csak néha tévednek, és elsietik a dolgot, mint ahogyan idén is tették valamikor januárban.
2012. február 12., vasárnap
Szolgálati közlemény
Túl jutottam a tízezredik látogatáson. Nagyon örülök. Jól jönne néha, ha valahol, valamilyen megjegyzés is születne. Az is érdekelne, hogy ki és hogyan jut el egy ilyen blogra.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)