Abban az évben elhatároztuk, hogy csak a tengerparton nyaralunk és hogy még az utazással se töltsünk el nagyon sok időt, repülővel megyünk. Gáborék előre mentek, és én csak később, egyedül repültem utánuk. Mint gyakorlott :-) utazó – másodszor utaztam repülőgéppel – már alig is féltem. Csak egy kicsit markoltam a karfát egész úton. Megérkezvén Burgaszba,
már vártak rám. Taxival mentünk be a városba, majd onnan Kometával 
Sozopolba. Útközbe elmesélték, hogy egy kicsit változtattak az eddigieken és találtak egy olyan kempinget, ahol meztelenül lehet lenni egész nap, és csak a faluba kell fölöltözni. Érdekesnek ígérkezett. Addig soha nem próbáltam, nem is igen hallottam róla, talán csak az egyetlen, keletnémet esetet nem számítva, amikor is az egyik utunk során a német srácok meséltek a Rügen-szigetekről, ahol komoly formában létezett már akkor is az FKK, azaz a Freie Körper Kultur, hevenyészett fordításban Szabad Test Kultúra. Megérkezvén egy hasonló kempingben
ütöttem én is tanyát, azaz beköltöztem az ő sátrukba. A két hét igencsak kellemesen telt el. Élvezhettük a lágy szellőt és a hűs vizet minden porcikánkon, köztes lepel nélkül. Első napokban az addig napot nem látott szebbik felem egy kissé pirosra sikeredett, de elég hamar túlestem a fájdalmakon. A megszokás nagy úr, így egy idő után már könnyű volt arra is figyelni, hogy a külvilág hogyan is reagál. 
E kemping rész nem volt elkülönítve kerítéssel és egyéb módon, így keresztül lehetett rajta járni, amit a környéken nyaralók gyakran meg is tettek és csak kevesen közülük álltak meg, vetkőztek le és szálltak be a buliba. A többiek lopva vagy nem is annyira lopva bámészkodtak, örültek az ingyen látványnak. Mondanom sem kell, hogy a férfi nem képviselői jártak az élen.Két hét után haza kellett jönni.
(Közjáték) A burgaszi reptéren busz vitt minket a beszálláshoz a távoli géphez. Akkor éppen a Rubik-kocka, számomra ma is megfejthetetlen talányával voltam elfoglalva. Ezért aztán a buszon a hónom alá csaptam az útlevelet és tekertem a kockát. Egy kanyarnál megkapaszkodtam. Kiszálltunk a buszból és már indultunk volna föl a gépre, amikor is elkérték még egyszer a jegyeket és az útleveleket. Benéztem a hónom alá, de nem volt ott. Mondok a stewardessnek, hogy biztos a buszon esett ki. Melyik busz? Mondom az és rámutatok egy ott állóra. Mentek, megnéztek, útlevél sehol. A gépnek már pára perce indulnia kellett volna. Végül az én legnagyobb szerencsémre a másik buszon megtalálták és futva hozták. Végre beszállhattunk. Fél órát késett a gép. Fönt igen gyanúsan méregettek, mert nem értették a várakozás okát az utasok.
Hazaérve szétszéledtünk. Néhány nap múlva Gábor telefonált, hogy talált itthon is egy helyet, ahol lehet nudizni. Így eljutottunk a Délegyházi tavakhoz. Előzetesen azt mesélték róla, hogy ugyan szabad az FKK, csak hogy a leskelődők hada óriási és a rendőrség, ha arra jár, nem nézi jó szemmel a meztelenkedőket. Ezért sokszor volt állítólag futás a vége. Mikor kiértünk a tóhoz éppen alig jártak arra. Egy kisebb társaság volt száz méterre tőlünk, meg a hozzájuk tartozó nagymama, aki egy kis széken ült és a lábait áztatta a tóba.
Utána pár évig még kijártunk a tavakhoz. A mozgalom egyre jobban terebélyesedett. Már volt elkerített rész, volt egyesület, voltak bizonyos engedélyek. Ez az intézményesülés vetett véget az én nudista pályafutásomnak. Itt is megjelentek az addig máshol nem fontos emberek és fontossá nyilvánították magukat.
Emlékeznek? Holnap lesz fácán:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése