Hajléktalanok

Árnyas fák alatt hangulatos ebéd. Ételosztás a Teleki téren.

88

Tegnap lett volna anyám 88 éves. Isten nyugosztalja. Kedvenc iskolája a Gyáli úton:
Mikor itt tanított, létezett még a Mária-Valéria telep.
Olyan nagyon nem lehetett könnyű tanítani.

Ősz

Itt van az ősz... Meg a vénasszonyok nyara. Most is mindig gyönyörű.

Maradhat még egy darabig.

Élőlánc

Hétfőn a szakszervezetek élőláncot szerveztek a Parlament köré. Egy a transzparensek közül:
Az élőlánc
és az érkező képviselők.

In memoriam

Térnevezés

Moszkva tér -> Széll Kálmán tér -> Peking tér:

Macska nyári délután

Pihegő macska elölről:
és hátulról:

Nosztalgikus képregény IV.

Amikor kiléptem a kapun, az Andrássy út felé vettem az irányt. Az Aradi utcai sarkon balra a rendőrség híradókból már ismert épülete látható. Annak idején négy éven keresztül minden reggel erre mentem az iskolába.
Tovább menve a sarkon a már említett Terror Háza, azaz az Andrássy út 60-nál balra kanyarodtam,
majd elhaladva az épület előtt, mentem tovább az iskolába. Nagyon sokáig nem tudtam, hogy az az épület mit is jelentett sok ember számára. Átkelve a Vörösmarty utcai kereszteződésen már ott is voltam az iskolában. Népköztársaság útja 68.
Ez lett a régi iskolámból. Így transit glória mundér. :-)

Nosztalgikus képregény III.

Fölérve a másodikra, kiléptem a körfolyosóra, lánykori nevén gangra. Ez a látvány fogadott.
Belülről egy rendbe hozott ház némi hiányossággal -- lógó drótok. Mindemellett az udvarról csak a poroló hiányzott.
Fönt már a régi barát, akit mint említettem 45 éve nem láttam, fogadott. Meg a család többi része. Felesége, lánya és egy méregzsák kutya, akit nagyon nehezen lehetett lenyugtatni.
Az eleinte csordogáló beszélgetés később nosztalgiázásba csapott át. Sajnos időre kellett mennem, ezért lassan el kellett válnunk. Nagyon szerettem volna lejutni a pincébe, na nem vajat csipegetni, hanem azért mert azt mondta, hogy azóta nem sok minden változott. Az lett volna az igazi nosztalgia. Tojásbrikett, favágás, szenesvödör.
Lefelé menet megálltam az elsőn, ahol laktunk:
Srégen szemben volt lakásunk bejárata, átellenben a három ablakból a jobb oldali egy kis szobáé, a másik kettő mögött volt a nagy szobánk. (A konyha, a WC és a spájz a lichthófra nézett.) Az előtérben, jobb kézre lévő lakásban laktak nagynénémék. Ha végignézünk a folyosón, az a sötét valami ott a végén a hátsó lépcsőház. Nagynénéméknek a WC-je ott volt, jobbra. A pincébe is a hátsó lépcsőn kellett lemenni, elhaladva a viceházmester lakása mellett. Akkor még volt. Házmester is és vice is. Bár szerintem a vice nem üzemszerűen. :-)

Nosztalgikus képregény II.

De nemcsak a rendőrség van közel. Ha az előző bejegyzés utolsó képét megnézzük, láthatjuk a Pengefalat. A sarkon az Andrássy út 60. található. A fekete autók garázsa pedig ez volt:
Ahogy bóklásztam, fotózgattam a bejárat környékén, egyszer csak nyílt az ajtó, és egy fiatal srác lépett ki az ajtón. Nagyon szerettem volna bemenni a házba, ezért megszólítottam, hogy segítsen ebben. Elmondtam, hogy itt laktam valamikor, hogy a jobb oldali kis üzlet Kálmán bácsi cipészete volt, mire megszólalt, hogy ő pedig a Kálmán bácsi unokája. Innentől már egyenes út vezetett az épületbe. Fölszólt kaputelefonon, hogy itten vagyok én, mire a 45 éve nem látott régi barát lakonikusan kérdezte: és mit akarok. Mondtam, hogy egyrészt bemennék egy-két fotót készíteni, másrészt ha már itt vagyok, egy kis nosztalgiázás sem ártana. Beengedtek. A lépcsőház korlátjához rögzítettem a bringát, majd lassan fölbattyogtam a másodikra. Közben fotóztam. Itt a lépcsőházban semmi sem változott:
A nagynéném lakásának egyik kijárata, ahol az ő férje járt ki-be, pedig ez:
Szerencsére a közös vécét, folyosó végén jobbra, már nem tudtam lefotózni.
(Folyt.köv.)