Könyvfesztivál

A hétvégi fesztivált személyesen már nem látogattam meg. Sajnos komolyan még nem tudok nosztalgiázni, pedig volt idő, amikor én is ott feszítettem az egyik standon, sőt, vendéget is hívtam, innen Afrikából.
'98-ban már a második kötetet adtam ki Meja Mwangitól, a méltán világhíres Kelet-Afrikai írótól.
Az idők folyamán három regényét is megjelentettem, időrendben: Afrika csendes, Nyomozás Bozótországban, Az utolsó dögvész.

Színház

A suliban a szülők számára szerveztek színjátszó kört. Két színész szülő vezeti. Már a kezdetektől szerettem volna részt venni, de egy kis technikai probléma meggátolt ebben, így tegnap vettem részt először egy mítingen. Élmény volt. A különböző szituációs játékok, feladatok feledtették az idő gyors múlást. A leginkább az tetszett, amikor egy festmény előéletét kellett megjeleníteni. Nekünk az alábbi kép jutott: Azaz: A Moulin Rouge-ban.
Az este utána döntésem: folytatom. Tetsz a dolog.

Magyarország 20.

Téravató Wekerlén.
Lehetne ez egy kis színes hír a hétköznapok palettáján. De. Volt itt egy hulladéksziget. Az alábbi távolságjelző póznán nincs rajta, hogy hol van a legközelebbi.
Korábban már írtam erről. Emlékeztetőül.
A történet tehát ott áll, hogy Wekerle ezen része immár nem rendelkezik hulladékszigettel, köszönhető többek között az önkormányzatnak, a most megválasztott országgyűlési képviselőnek, a Védegyletnek, a Humusznak, a ... Hiszen a védnökök között ők is ott voltak.
Félreértés ne essék! Örülök Wekerle szépségének. Csak valami olyan ígéret hangzott el anno, hogy megoldják a házilagos szelektív szemétgyűjtést. Öt év múlva. Addig az itten lakosok
1. nem gyűjtenek szelektíve.
2. összegyűjtik és elszállítják az Ady túloldalán lévő lakótelepre, merthogy az ott lakókat nem zavarja a gyűjtő konténer.

Csernobil

Huszonnégy évvel ezelőtt, éjfél körül történt az eddigi legsúlyosabb nukleáris baleset. Lányom az egyik éves munkájának választotta ennek bemutatását. A kutatásba bekapcsolódva összefoglalva láttam ennek az eseménynek borzalmasságát. Keményen fejbe vágott. Annak idején elég könnyelműen vettem, hiszen "nem nálunk történt". Azóta persze tudjuk, hogy semmi nem történhet úgy, hogy máshol ne legyen komoly hatása (ld. Izland ma.).
Néhány kép emlékeztetőül:

Napi aktuális

Nagyon az. Jöttünk haza a piacról, amikor a Fő utcában halljuk, hogy komoly szirénázás folyik. Először csak néhány rendőrautó ment el előttünk a József Attila utcánál. Bringáztunk tovább az Ady felé. Ahogy közelebb értünk, veszett szirénázás, tülkölés és ahogy láttuk is az autókat, villogó kék fény egészítette ki a hatást. Vagy húsz rendőrautó száguldott egymás után a villamos síneken, hatalmas porfelhőt hagyva maguk után. Mikor elment az utolsó, egy perc szünet állt be, majd újabb szirénázás, most megint a József Attila utca felől. Hazafelé találkoztunk még a Fő utcában egy eltévedt rendőrautóval, amelyik szintén használta a szirénáját.
Itthon bekapcsoltam a gépet, de semmi hír nem volt erről se az Indexen, se az Origón. Most mikor írom sem, sőt a Klubrádió uptodate autósa sem jelentkezett még a hírrel, bármi legyen is az. Ennyi a tudósítás. Egyszerre láttam 20 rendőrautót egymás után szirénázva elhaladni. Ez is megvolt az életemben. :-)

Ruhatár

A képen az első munkahelyem ruhatára látható. Könyvtári életem során elég sokat kellett és lehetett helyettesítenem a könyvtár legkülönbözőbb részein. Dolgoztam a szerzeményin, a folyóiratraktárban és az Adrémában (Erről majd egy másik alkalommal és bővebbet). Ezeken a helyeken hosszabb időt, éveket töltöttem. (14 évig dolgoztam ott.) Viszont elég sok alkalommal, mint egy könyvtári Jolly Joker, helyettesítettem a kölcsönzőben, az olvasóteremben, a legkülönbözőbb raktárszinteken és a ruhatárban. Ott leginkább az első időkben, 75-ig a bevonulásomig. Voltam délelőtt és voltam délután. Volt, hogy délelőtt dolgoztam a rendes helyemen, és délután ültem/álltam be a ruhatárba. A plusz időt nem pénzben fizették ki, hanem szabadságban kaptam meg, aminek az volt az előnye, hogy nyaranta 30 teljes napot tölthettem el munkahelyen kívül. Ez adott lehetőséget többek között a hosszabb csavargásra.
A ruhatár - és persze az olvasó és a kölcsönző is - remek lehetőséget biztosított az ismerkedésre. Így esett, hogy az egyik késő délután - az olvasó és ezzel együtt a ruhatár este nyolcig volt nyitva -, hogy bejött az aulába egy fiatalember, kiről kiderült, hogy chicagói, és szintén könyvtáros ottan, abban a nagy városban. Akkor még komoly beszélgetésekre voltam képes angolul, ezért aztán jól kitöltöttük az effektív munka nélküli időt. Több napon keresztül bejárt a könyvtárba, sokat beszélgettünk. Lezser gyermek volt, akire nem volt szívem rászólni, de képes volt törökülésben fölülni a táskák számára a képen is látható mineknevezzemre. Én bent a kis kuckómban, ő kint a ruhatár előtt. Egyszer csak hallom, hogy a liftajtó csukódik, és az oldallépcsőn megjelenik a könyvtár akkor igazgatója, aki az épületben lakott. Megállt az aula közepén és felém fordulva szigorúan nézett. Azt persze csak sejtettem, hogy szigorúan nézett, mert az aula komoly félhomályban volt mindig. (Ez a kép mostanság készült és a honlapról való. Viszont most már büszkék a gyönyörűen felújított aulára, ezért a kivilágítás.) Szóltam Richardnak, mert így hívták a srácot, hogy talán le kellene gyünni onnan. Nehezen akart kötélnek állni. De mégis.
Richard még kétszer ellátogatott kies hazánkba. Egyszer éppen akkor, amikor a honvédség kötelékében szolgáltam. Sokáig dilemmaként kezeltem a dolgot, hogy most szóljak-e vagy sem, mert mint korábban írtam, szigorúan titkos feladatom volt. Elmentem hát a poltiszthez, hogy beszámoljak a történtekről, ráadásul úgy, hogy haza is szerettem volna menni Sivária cityből. Jól sült el a dolog. Egy fiatal tiszttel beszélgettem, addig sem kellett mást csinálnom, és a végén még haza is engedtek. Persze a mai napig nem értettem, hogy miért.

Színház

Nos. A tegnapi előadás szenzációs volt. Ha azt vesszük, hogy az egészet egyvégtében, de egy vágtában nem próbálták el, akkor a teljesítmény még inkább fantasztikus. Képek egy kicsivel később prezentálok, merthogy a darabban szereplő újságíró, aki egyúttal fényképezett, élesben csinálta. Kíváncsi vagyok, hogy milyen lehetett a darab belülről.

Választójog címén

Az alábbi írásom jelent meg a galamus.hu-n.

A törvények és a magyar nyelv törvényei
(Avagy: Miért nem a saját kerületének jelöltjére szavaz a távollévő?)


Részlet az Alkotmánybíróság 6/1991. (II. 28.) AB határozatának indoklásából:

„A kifejtettek miatt az Alkotmánybíróság úgy ítéli meg, hogy a magyarországi állandó lakással rendelkező, de a választás napján lakóhelyétől távol levő választópolgárt – a Magyar Köztársaság felségterületén belül bárhol is gyakorolja szavazójogát – az országgyűlési képviselők általános választásánál olyan helyzetbe kell hozni, mintha állandó lakóhelyén adná le szavazatát, azaz nem fosztható meg attól a jogtól, hogy az állandó lakóhelye szerinti területi választókerület, valamint egyéni választókerület JELÖLTJÉRE egyaránt szavazhasson. Ennek – mint azt a Belügyminisztérium Választási Irodája is megerősítette – technikai akadálya nincs. A szóba jöhető technikai megoldások közül annak a kiválasztása, amely a legnagyobb garanciát nyújtja a választások tisztaságára nézve, egyszersmind biztosítja a szavazás titkosságát is, a törvényalkotóra tartozik, ezért e kérdéssel – mint hatáskörén kívül esővel – az Alkotmánybíróság nem foglalkozott.”

Részlet az 1994. évi III. törvényből, amely az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény módosítása és kiegészítése:
„28. § (1) A Vjt. 40. § (1)-(5) bekezdésének helyébe a következő rendelkezések lépnek:
(1) Ha a választópolgár a nyilvántartás elkészítése után a lakóhelyét megváltoztatja, az új lakóhely szerint illetékes jegyzőtől vagy – a szavazás napján – a szavazatszámláló bizottságtól kérheti a választók nyilvántartásába való felvételét. A kéréshez csatolni kell a korábbi lakóhely szerint illetékes jegyző igazolását arról, hogy a kérelmező a választók nyilvántartásában szerepelt.
(2) Az a választópolgár, aki lakóhelyétől a választás napján távol van, a lakóhelye szerint illetékes jegyzőnek az igazolása alapján kérheti a tartózkodási helyén a jegyzőtől vagy - a szavazás napján - a szavazatszámláló bizottságtól, hogy vegyék fel őt a választók nyilvántartásába.
(3) A (2) bekezdés szerinti igazolással a választópolgár területi választókerületi és egyéni választókerületi JELÖLTRE egyaránt szavazhat…”
Összegezve tehát: az Alkotmánybíróság 6/1991. (II. 28.) AB határozatának indoklása alapján tehát bárhol is tartózkodom, a saját választókerületem JELÖLTJÉRE szavazhatok, mígnem az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvény 1994-es módosítása szerint általában a választókerületi és egyéni választókerületi JELÖLTRE adhatom a voksom. Olyan törvényt nem találtam, amely a konkrét „jelöltje” és általában a kerületi „jelölt” közötti különbségtételt egyértelműen megfogalmazta volna. Mi lehet ennek az oka?!

Az a fránya magyar nyelv, na és persze a PISA-jelentés.

A nyilvánvaló tévesztésről egy árva kukk sem hallatszik. Mindenki csak az információs jogról, meg a tehetetlenségről, meg a kiahibásról beszél, de hogy a törvény annak idején úgy el lett..., mint annak a rendje, az szóba sem kerül. Az egészben az a szép, hogy tudtommal a külföldön szavazók esetében érdekes módon meg tudták oldani a kint lévők szavazását úgy, mintha itthon lennének. Trehány férc munka, amit az akkori parlament képes volt megalkotni, az akkor köztársasági elnök képes volt aláírni és átengedni, és az alkotmánybíróság, mivel tudtommal nincs jogköre ellenőrizni, csak felkérésre, hagyta. Éljen!

Színház

Tegnap megkezdődött a Művészeti fesztivál a kispesti Waldorf iskolában. Tegnap a tanári koncert és a megnyitó után az első színházi előadás a 7. osztályosoké volt a Szentiván éji álom-mal. A továbbiakban napi két-három előadással folytatódik a fesztivál.


A további program:
1. o. Tisztás; 2. o. Szent Erzsébet; 3. o. Noé bárkája;
4. o. Csodamalom; 5. o. Odüsszeusz hazatér; 6. o. Thomas Beckett;
8. osztály Emil és a detektívek; 9. o. Nóti Károly: Bohózatok;
10. o. Hősök; 11. o. Az öreg hölgy látogatása.

Emlékfa

Mint a képeken látható, emlékfát állítottak a kertbarátok Dávid Miklósnak:
A nem túl informatív táblát kiegészítendő, a kispesti honlapon találtam ismertetőt Dávid Miklósról. Íme:
"1923-ban költözött Kispestre családjával. Itt végezte iskoláit, majd katonatisztként teljesítette feladatát. A háborút követő kiszolgáltatott helyzetéből kitartó munkával küzdötte fel magát és végzett építőipari technikumot s lett építész. Egy szövetkezeti üzem vezetőjeként ment nyugdíjba. Ismertséget és megbecsülést a munkája mellett végzett kertészeti és környezetvédelmi tevékenységével szerzett. Gyermekkorától a természet szerelmese. 1973-ban az elsők között alakított klubot kertbarát társaival, s egyre tartalmasabb programokkal hívták fel a figyelmet a lakókörnyezet védelmére, az aktuális gondozási feladatok jelentőségére, a dísz- és haszonkertek kialakításának a lehetőségére. 1979-től, mint a Kispesti Kertbarát Kör nagyra becsült elnöke szervezi ezt a munkát."
Újabb információm nincs. Annyit tudok, hogy elhunyt, de hogy mikor, azt már nem. A kerületben kertversenyt neveztek róla, amiben évente hirdetnek eredményt.
Álljon itt a kertbarátok kincseiből egy részlet: (Köszönet a képért B. Z.-nek.)