Afrika

Emilben kaptam egy meghívót néhány hónappal ezelőtt. Egy előadássorozat egyik alkalmára szólt a meghívó. A meghívón szerepelt a fönt jelzett honlap linkje is. Elmentem és elolvastam. Elég izgatottan, mivel komoly közöm volt egy időben e témához.
Történt pedig, hogy 96-ban már nyilvánvalóvá vált, hogy a kiadó, ahol akkor dolgoztam, csődbe jutott. Akkor még nem tudtam, hogy mihez is fogok kezdeni. Nejem barátnőjének férje keresett meg, hogy nem lenne-e kedvem megjelentetni Elspeth Huxley egyik regényét, a Thikai lángfákat. Persze azt sem tudtam, hogy kicsoda is ő, de a könyvkiadás nem állt messze elképzeléseimtől. Mondtam, hogy igen. És ezzel elkezdődött a nagy kaland. Korábban már írtam, hogy az első általam kiadandó könyvet megelőzte egy 0-dik kötet, még az akkori Könyvhétre.
Az akkor ősszel megjelent kötetet még kilenc másik követte. Mindezt hat év alatt. Aztán persze a korábbi kiadó sorsára jutott az enyém is.
Nos, olvasván a fenti blogot, kiderült, hogy az eseménysorozat gazdája nem tudott, vagy nem tudott még az általam megjelentetett könyvekről. Pedig az írók között volt kenyai, nigériai, zimbabwei, elefántcsontparti szerző is. Elmeséltem ezt Árpinak is (ő a sorozat szellemi atyja és mindenese, segítője és a kenyai könyvek fordítója), aki megkereste a sorozat-gazdát. Az én indulatomból kellemes beszélgetésük lett, ahogyan ezt Árpi elmesélte: ha újra tudja kezdeni a sorozatot, akkor sort kerít könyveink bemutatására is.