Gyermek (társas)játékok

Mint már említettem, ebben a házban, a szemben lévő kétszobás lakásban éltem az első tizenhárom évemet.

Hatan laktunk ott szüleimmel, testvéreimmel és anyám nevelőanyjával, mamámmal. Túl sok szórakozás lehetőség nem lévén, az ötvenes évek végén, tévénk még nem volt, rádiónk is csak mamám, azóta is egyetlen, hármas találatából lett. Esténként, hétvégenként játszottunk. Az egész család. Ha kártyajáték volt soron, akkor ha én is játszottam, a Fekete Péter és a Csapdlecsacsi dívott. Az előbbit szerettem igaszán, de csak akkor, ha nálam volt a Fekete Péter. Volt egy másik, már akkor is szeretett kártyánk. A nevét, hogy hogyan is hívták, nem tudom. Költőket kellett párosítani. A kártyán a költő képe és az egyik verséből idézet. Pl.:

Drága kincsem, galambocskám,
Csikóbőrös kulacsocskám,
Érted halok érted élek,
Száz leányért nem cseréllek.
(Ki is ő?)
Ennek a kártyának segítségével sok költőt és sok verset ismertünk meg, merthogy később az egész költeményt is elolvastuk.
Később lett römikártyánk is, mellyel hatalmas handrömi partikat vívtunk. Ebbe még mamám is beszállt. Nagy szerette, ha volt dzsugelja, azaz Jolly Jokere.

A kártyajátékok mellett sokat társasoztunk is. Valamikor a hatvanas évek elején apám, nem tudom hogyan, de hazahozott egy Spiele Magazin nevű társasjátékot, ami hét vagy nyolc különböző játékot tartalmazott. Köztük volt természetesen a Ki nevet a végén, de tartalmazta az Amerikában (USA) országszerte nagy termekben játszott bingót is. Azt imádtam. A Ki nevet a végént kevésbé, mert ki szereti, ha kiütik? Állandóan. Volt még Lóverseny társasunk is, ami csak egy kicsit volt unalmas. Egy érdekes társasjátékkal bővültünk, amikor birtokunkba került a Hanzelka és Zykmund mérnökök nyomában elnevezésű játék, egy hatalmas táblán Afrika térképével, és mi végigjárhattuk az utat a két mérnökkel. Autók voltak a bábuk, arra emlékszem. Mikor fölnőttünk, anyám az összes játékot minden egyébbel elajándékozott. Volt ott bélyeg-, gyufa címke-, szalvéta gyűjtemény is, meg egy kezdetleges vasútmodell, meg az a fém játék, amit ma mint retrót visszahoztak.
És persze volt magyar, vagy legalább is szocialista legónk is piros-fehér színben.
Nos, mint olvasható, volt játékunk és ami a legfontosabb, játszottunk is.

Karácsonyt Mindenkinek

Boldog Karácsonyt minden kedves és nem kedves, de hűséges, új és régi olvasómnak.

Ilyenkor decemberben

Juhász Gyula: Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.

Egy másik kiállítás

Tegnap egy napig volt látható a Látszomka fesztivál keretében hajléktalan képzőművészek által készített alkotások kiállítása a Bálint házban. Holnaptól a képek, tudomásom szerint a Gödörben lesznek láthatóak.

Kiállítás

Újra helyfoglaló kiállítás nyílt a Kossuth téren:

Versmaraton

Most csak egy kép a Magyar Fokhagyma Front fellépéséről.
A kiáltványukat olvasták föl előbb, majd az egyik tag, a karszalagos melletti lány elszavalta a Nem, nem soha! című József Attila verset.

Versmaraton

A Kossuth tér visszaöregítése alkalmával a József Attila szobrot IS el akarják távolítani. A szobor helyén maradásáért figyelemfelkeltésként egy több mint 32 órás versmaratont szerveznek lelkes civilek. Profi és amatőr József Attila-fanokat várnak egy-két vers elmondására.

Hiányérzet

Kedves naplóm! Nekem is hiányérzetem volt. Sokszor gondoltam rá, hogy erre járjak, és csak néhány szóval, de életben tartsalak. Zsúfolt volt ez a három hét és ami ennél sokkal rosszabb, két hét komoly betegséggel telt el. Most kezdek csak kilábalni belőle, miközben ezen a héten már tanítanom is kellett ellentétben a múlt héttel, amikor szerencsére szünet volt. Most visszaszivárgok, a megnyúló sötét időszak és az érkező hideg okán.
A fenti kép már a lecsendesedő temető őszi magányát illusztrálja.

Október 23.

Születésnap

Tegnap tartották az egyik általános iskolám, IX. ker. Ifjúmunkás u.13., 50. születésnapját. 1961-ben nyitotta meg kaput az akkor még Üllői úti lakótelep 1. számú iskolája. Anyám ott volt igazgatóhelyettes. A suli a Gyáli úti iskola jogfolytonos követője volt. A lakótelep még akkor épült, de az iskolára már szükség volt. Nem is egyre. Az első években 1200 gyerek járt oda és két műszakban tanultunk. Mert 1963-tól én is odajártam.
Tegnap a megemlékezés mellett egy kis műsor, többek között a másodikosok néptánc bemutatója volt.

Születésnap

Ma lenne 97 éves az édesapám.

Édesapám húsz éve 1928-1948

1928 –1933 Horváth Mihály Reálgimnázium, Szentes

1932 –1933 téglagyár, Szentes

1933. VI. – 1934. IX. karpaszományos gyalogos – tényleges katonai szolgálat Hunyadi János 9. II. zlj. Hódmezővásárhely

1935 –1936 Szentesi Városháza

1936 –1938 Szentesi kórház, Mátraházi szanatórium

1938 –1939 átképző tanfolyam, (bármi is legyen az)

1939 –1943 Centrum papírkereskedés

1940. I. – I. 31. l. hallgató (az első szó nem megfejthető) Vörösvári úti élelmiszer raktár

1940. VI. – 1941. IX. alantas tiszt 8. élm. (élelmiszer?) raktár, Kassa

1942. III. – IX. század pk. 8. élm raktár, Kassa

1943. XII. – 1944. III. 15. beszerző tiszt, 8. élm. Raktár, Nyíregyháza

1944. III. – 1945. III. fogatos tiszt, 2. hegyidandár, élm.

1945. III. – 1945. V. sebesült, kórház – Sopron, Prága, Rakonicz (?)

1945. V. – 1948. VI. hadifogoly, Szovjetunió – Lettország

Szeptember végén

Hajléktalanok

Árnyas fák alatt hangulatos ebéd. Ételosztás a Teleki téren.

88

Tegnap lett volna anyám 88 éves. Isten nyugosztalja. Kedvenc iskolája a Gyáli úton:
Mikor itt tanított, létezett még a Mária-Valéria telep.
Olyan nagyon nem lehetett könnyű tanítani.

Ősz

Itt van az ősz... Meg a vénasszonyok nyara. Most is mindig gyönyörű.

Maradhat még egy darabig.

Élőlánc

Hétfőn a szakszervezetek élőláncot szerveztek a Parlament köré. Egy a transzparensek közül:
Az élőlánc
és az érkező képviselők.

In memoriam

Térnevezés

Moszkva tér -> Széll Kálmán tér -> Peking tér:

Macska nyári délután

Pihegő macska elölről:
és hátulról:

Nosztalgikus képregény IV.

Amikor kiléptem a kapun, az Andrássy út felé vettem az irányt. Az Aradi utcai sarkon balra a rendőrség híradókból már ismert épülete látható. Annak idején négy éven keresztül minden reggel erre mentem az iskolába.
Tovább menve a sarkon a már említett Terror Háza, azaz az Andrássy út 60-nál balra kanyarodtam,
majd elhaladva az épület előtt, mentem tovább az iskolába. Nagyon sokáig nem tudtam, hogy az az épület mit is jelentett sok ember számára. Átkelve a Vörösmarty utcai kereszteződésen már ott is voltam az iskolában. Népköztársaság útja 68.
Ez lett a régi iskolámból. Így transit glória mundér. :-)

Nosztalgikus képregény III.

Fölérve a másodikra, kiléptem a körfolyosóra, lánykori nevén gangra. Ez a látvány fogadott.
Belülről egy rendbe hozott ház némi hiányossággal -- lógó drótok. Mindemellett az udvarról csak a poroló hiányzott.
Fönt már a régi barát, akit mint említettem 45 éve nem láttam, fogadott. Meg a család többi része. Felesége, lánya és egy méregzsák kutya, akit nagyon nehezen lehetett lenyugtatni.
Az eleinte csordogáló beszélgetés később nosztalgiázásba csapott át. Sajnos időre kellett mennem, ezért lassan el kellett válnunk. Nagyon szerettem volna lejutni a pincébe, na nem vajat csipegetni, hanem azért mert azt mondta, hogy azóta nem sok minden változott. Az lett volna az igazi nosztalgia. Tojásbrikett, favágás, szenesvödör.
Lefelé menet megálltam az elsőn, ahol laktunk:
Srégen szemben volt lakásunk bejárata, átellenben a három ablakból a jobb oldali egy kis szobáé, a másik kettő mögött volt a nagy szobánk. (A konyha, a WC és a spájz a lichthófra nézett.) Az előtérben, jobb kézre lévő lakásban laktak nagynénémék. Ha végignézünk a folyosón, az a sötét valami ott a végén a hátsó lépcsőház. Nagynénéméknek a WC-je ott volt, jobbra. A pincébe is a hátsó lépcsőn kellett lemenni, elhaladva a viceházmester lakása mellett. Akkor még volt. Házmester is és vice is. Bár szerintem a vice nem üzemszerűen. :-)

Nosztalgikus képregény II.

De nemcsak a rendőrség van közel. Ha az előző bejegyzés utolsó képét megnézzük, láthatjuk a Pengefalat. A sarkon az Andrássy út 60. található. A fekete autók garázsa pedig ez volt:
Ahogy bóklásztam, fotózgattam a bejárat környékén, egyszer csak nyílt az ajtó, és egy fiatal srác lépett ki az ajtón. Nagyon szerettem volna bemenni a házba, ezért megszólítottam, hogy segítsen ebben. Elmondtam, hogy itt laktam valamikor, hogy a jobb oldali kis üzlet Kálmán bácsi cipészete volt, mire megszólalt, hogy ő pedig a Kálmán bácsi unokája. Innentől már egyenes út vezetett az épületbe. Fölszólt kaputelefonon, hogy itten vagyok én, mire a 45 éve nem látott régi barát lakonikusan kérdezte: és mit akarok. Mondtam, hogy egyrészt bemennék egy-két fotót készíteni, másrészt ha már itt vagyok, egy kis nosztalgiázás sem ártana. Beengedtek. A lépcsőház korlátjához rögzítettem a bringát, majd lassan fölbattyogtam a másodikra. Közben fotóztam. Itt a lépcsőházban semmi sem változott:
A nagynéném lakásának egyik kijárata, ahol az ő férje járt ki-be, pedig ez:
Szerencsére a közös vécét, folyosó végén jobbra, már nem tudtam lefotózni.
(Folyt.köv.)

Nosztalgikus képregény I.

Életem első tizenhárom évében a Csengery utcában laktam a hatodik kerületben.


Balra van a bejárat, jobbra pedig Kálmán bácsinak a cipészműhelye, mondhatnám suszterája. Most ilyen a ház kívülről.
Cipész helyett horgász.
A szomszéd házat pár éve lebontották, így a telken hátra mehettem és a lichthófunkat lefényképezhettem az ecetfával egyetemben.
Mai jó szokás szerint a házba, ha nem ott laksz és nem tudsz ismerősről, nehéz bejutni. Az én helyzetem sem volt rózsás, mert hogy 45 évvel ezelőtt elköltöztünk a házból és nemigen jártunk vissza. Bóklásztam a kapu előtt, fényképeztem a környéket.
Annak idején egyetlen autó sem parkolt az utcában, és csak néha járt arra egy-egy az utca másik felében lévő rendőrségi garázs okán. (Közel van az Aradi utcai rendőrség.) Az utca két oldalán, a járda mellett jelöltünk ki két kaput és ott fociztunk, miközben átkoztuk az óránként elhaladó autót, hogy zavart okoz. (Jobb oldalt, az a fehérre festett épület, igen, az a Fáklya klub. Az volt akkor is és az mai is.
(Folyt. köv.)

Hevesiné vacsorája

Sándor Klára galamus-beli írásában olvasható az alábbi ballada. Megvidámította a napomat.

Hevesiné vacsorája

Hevesiné asszony mit tinkolt magába:
Cuprájz pádét mékol ura bördéjára.
Hevesiné ura fémes burdosgazda,
Ő hát, ki a pádét juláj forszra kapja.

Jár a mélmen házról házra,
Invitésint hurcol máma,
Izgalom anyja, ne hagyj el!

Hevesiné vágya mert az mostan éppen,
Hites hazbendjének hepi kedve légyen.
„Uram, édes uram, kjúzmi, drága szvíthárt,
de most elküldelek, hordd innen az irhád!
Sok kedvem nincs hozzád, a dolgom is lacó,
Hogy mikor jer haza? Hát aztat ájdonó.”
S hogy urát szép szókkal imígyen elküldte,
A stóros nekszdór volt, oda ment elsőre.
Falfészeket nem vett, hanem vett minden mást,
Kivéve tavalyi, záp húsvéti tojást.
A másik kóneron, félblakra csak onnat
— Ki gondolta volna! — új herdút mékoltat.

Jár a mélmen házról házra,
Invitésin kártya nála,
Izgalom anyja, ne hagyj el!

Az este közelít, ide dugja orrát,
Hevesiné asszony izgul, anesztegád.
A dájnirúmba is már megterítettek,
Sonka tetejébe braunsugort tettek,
A sok hosszú asztalt még hosszabbá tolták,
A házat kív- s bévül szépen belájtolták.
A titokba belevolválták a tótot,
Merthát imprúvolni kell a néberhúdot.
Jött számos meghívott: a teljes fameli
És a májnából is a sok kedves bodi.

Jár a mélmen házról házra,
Hevesiné őt is várja,
Izgalom anyja, ne hagyj el!

„Hogy mi ma a menü? Elmondom legottan” –
És Hevesiné már lisztolja is nyomban:
„Kezdjük majd bínszuppal, szojbinsz is jön aztán,
Ájdunkér, szereti, vagy hogy nem a vacsmány.
Frencsfráj, fis, hemburger és hozzá epl szósz,
Porkcsapsz szarokráddal, na meg svít potétósz.”
„Lukszuri fúd lészen, lelkem, édes szólom,
Hanem hogy bírja ki ezt az én gallbledom?”
Kérdi a fájermány, s búsan eltávozik,
Miután behörpöl három flaska viszkit.
Grendmanyuka, aki többnyire dájetol,
Kofiba is nem mást, háfenháfot júzol,
Ingatja a fejét: „kedves grétszanenló,
Nem leszek én már itt, mire jön a dzseló!”

Jár a mélmen házról házra,
De a pádét nem találja,
Izgalom anyja, ne hagyj el!

„Dzsí, mi jöhet itt még, hisz nincs brájdelsáur,
Nincs tenkszgiving, krizmúsz, halovínnak áur!”
Sikoltott a főbász, s dizörtöt már nem vár,
A vérében úgyis túl sok most a sugár.
Pedig binánesz volt, sztraberi és kekszi,
Csoklet dónatsz, ájszkrím s kukiból egy tepsi.
Hanem néger, jessze, porkorikó, polyák,
Hát a mekszikányok még hogy endzsojolták!
De kár volt a dinert kétszer végigenni:
Embelanc káréba kellett mindet tenni.
Hospitálba került szegény grendcsájd is ma:
Elkapta a Méri, ájmín ifilujza.
Megleste a formány, de ez lett a veszte:
Törte lábát, hogy a vasrúmot kereste.
Hevesiné sóhajt: „a grendpát megöltem,
mikor megkérdeztem: Nem hongri még, lelkem?”
Ó boj, mi jöhet még, még mi hepenolhat?
A helperek mennek, s inkább muncsájnolnak,
Hevesiné ura szintúgy nekibúsul:
„Asszony, velük megyek, ne várj haza mátul!
Emberhorszra tenni, gémblizni peseli,
Vagy akár fanesznál is óvertájmozni
Jobb: dizabeleti pencsen vége annak,
Ha valaki téged meridolt el vájfnak!”

Mélmen nem jár házról házra,
A pádét meg nem találta
(Ezek után nem is bánja),
Izgalom anyja, mi van még?

A kiürült házból – milyen hanted hausz! –
Hevesiné asszony s vele a főburdos
(Szép, nagy darab ember, olyan, mint egy galond)
Kimentek a tóhoz, ott fúltak araund.

Egyetemi könyvtár

Most bukkantam rá egy weboldalra, ahol panorámaképen lehet felfedezni a könyvtár olvasótermét és az aulát.

Hátam mögött naplemente

Fantasztikus felhőszínek keverődnek ki ilyenkor nyáron.

Bár a forma sem kutya. Inkább cápa, amint bekapja a házat.

Viszockij

Harmincegy éve halt meg Vlagyimir Viszockij.

Július 14.

A forradalom 222. évfordulója alkalmából:

Tábla

A Határ úti kereszteződésben a jelzőlámpa a villamos síneknél végződik. Utána mindenki, a villamos is és a gyalogos is szabadon, csak kellő körül tekintés mellett haladhat át. Ennek ellenére az áthaladás komoly veszélyekkel jár. Most kitalálták, hogy ezt a táblát helyezik ki:

Ennél sokkal biztonságosabb lett volna, ha jelzőlámpát kap a kereszteződés. De ez is valami.

Udvardy Erzsébet

Ha már a festészetnél tartunk.
A hetvenes évek végén az Egyetemi Könyvtárban kitaláltuk, hogy talán kellene január első hétvégéjén pótszilvesztert tartani, mert a társaság külön-külön töltötte az év utolsó napját, de azért szerettünk együtt is lenni. Az első alkalommal Tihanyban az ELTE üdülőjében voltunk, de a következő évben az egyik kolléganőnk szerzett szállást Badacsonytomajban egy panzióban. Nem emlékszem már, hogy mi volt a neve, de az út mentén volt és nem messze a strandtól, illetve a parttól. Egyszer a jégen mászkáltunk, illetve korcsolyáztunk, másszor Péter, a fotósunk, gumimatracra kapott, és vízre szállt. Aztán megszárítottuk. Állandó menü a palacsinta és, a forralt bor volt.


A kolléganőnk édesanyja festőművész és Badacsonytomajban él. Az egyik alkalommal meg is látogattuk.

Afremov

Egy festmény a művésztől: Az ősz magányossága.

500.

Ez az 500. bejegyzés. Régen jártam erre. Immár két hete. De nagyon nem jó két hét volt. Nehezen éltem túl az időjárás idióta változásait. Sokszor csak feküdni tudtam, és kértem, hogy hozzanak be egy kis levegőt. Hiába volt nyitva az ablak. :-) Most már talán végig komoly nyár lesz kisebb hőingadozással. Azért tegnap már bringáztunk és lenn a Duna-parton ezt a rocsót láttuk.

Zászló

Budapest zászlaja eddig:
Budapest zászlaja ezután:
Pedig lehetne ez is:

Hetven éve történt

A "vidám fiúk" hetven évvel ezelőtt indultak el a hosszú visszavonulás útján.

Hangulat

Most csak erre a versre van hangulatom. Olvassátok el.

József Attila

VILÁGOSÍTSD FÖL

Világosítsd föl gyermeked:
a haramiák emberek;
a boszorkák - kofák, kasok.
(Csahos kutyák nem farkasok!)
Vagy alkudoznak, vagy bölcselnek,
de mind-mind pénzre vált reményt;
ki szenet árul, ki szerelmet,
ki pedig ilyen költeményt.

És vígasztald meg, ha vigasz
a gyermeknek, hogy így igaz.
Talán dünnyögj egy új mesét,
fasiszta kommunizmusét -
mivelhogy rend kell a világba,
a rend pedig arravaló,
hogy ne legyen a gyerek hiába
s ne legyen szabad, ami jó.

S ha száját tátja a gyerek
és fölnéz rád, vagy pityereg -
ne dőlj be néki, el ne hidd,
hogy elkábítják elveid!
Nézz a furfangos csecsemőre:
bömböl, hogy szánassa magát,
de míg mosolyog az emlőre,
növeszti körmét és fogát.

1936. július - október

Barátok közt

A Barátok közt állt hétfőn e csodaszép darab. Nem kelléke a sorozatnak. Úgy vélem.
És ez a szám jutott eszembe:

Spessart

A Filmmúzeum tegnapelőtt bemutatta gyermekkorom egyik kedves filmjét. Hogy mit szerettem rajta anno, nem tudom. És mégis. Most is tetszett. Kísértetkastély Spessartban.

A Nemzeti

Ha nem kell összekapcsolni az épületet a keletkezésének mikéntjével, és nem KELL azt tudnom, hogy ez az épület A NEMZETI SZÍNHÁZ, akkor talán innen nézve elfogadható. Messziről azért még mindig hasonlít egy szarkofágra. :-(