'56

Van egy állandóan visszatérő "rövidfilmem" 56-ról. Csak három és féléves voltam akkor, és az a néhány kocka pereg le előttem, midőn a Népköztársaság útján megyünk keresztül úgy, hogy nem messze egy tank közeledik.
Sokáig azt hittem, hogy valamikor láttam egy filmrészletet és az maradt meg. Néhány éve, mikor Kanadában élő bátyám itthon volt, meséltem neki és ő mondta, hogy ő is emlékszik erre: a nyakában vitt haza a Hunyadi térről, ahol játszottam (?), a Csengery utcába, ahol akkor laktunk.

Paradicsomos káposzta

Mai ebéd-vacsora: paradicsomos káposzta natúr sült pulykamellel.
Harmincegy éves koromig nem tudtam elszakadni az állami kajáktól. A vidéki létet leszámítva mindig valamilyen menzán, esetleg étteremben ettem meg napi meleg étel szükségletemet. Az első négy évből az utolsó kettő (62-63) a Kéményseprő étterem (Nos, ki tudja, hol is volt az?) előfizetéses menüjének elköltésével telt el. Ismerték a pk-t. A következő négy év a napközivel egybekötött iskolai menza. Ott is. A gimnáziumi évek a tanszobával egybekötött menza volt. Ott is. Az első munkahelyem közel volt a bölcsész menzához. Oda jártunk minden nap ebédelni. Ott sem kíméltek bennünket. Bátran írhatom: évtizedekig tartottam magam távol a pkáposztától. Az első alkalommal még megettem, de később már nem tudtak rávenni. A feltételezett feltétet megettem, de a káposzta érintetlenül ment a malacoknak. (Ja, persze, a sereget kihagytam. :-) )

Az állami koszt után saját magamtól eszembe sem jutott, hogy a pk-t bevegyem a repertoárba. Egészen idén nyárig. Nejem úgy kétévente szokta megjegyezni, hogy ő bizony szereti a pk-t. Ezért, hogy az első saját készítésű paradicsomos káposzta elkészítése után, most már másodszor főzöm meg azt. ÉS mit mondjak, most ízlik. Talán mert én csinálom? :-)

Anyu, ez milyen betű?

Valamikor az ötvenes évek végén. A Csengery utcában laktunk, a Nyugatihoz közel. Anyám onnan járt tanítani a Gyáli útra. 53-as villamossal a Nagyvárad térig, majd onnan 51-es villamossal az Ecseri úti kanyarig majd gyalog a Gyáli útra. Talán az egyszerűség és a nyugalom kedvéért (kinek a nyugalma? :-) ) engem is magával vitt az ugyanabban az épületben lévő óvodába. A Marx téri végállomáson szerencsére ülőhelyhez is jutottunk. Ott ültem anyám ölében és néztem kifelé a fejemből. Aztán meg magam elé. Ott valami írást láttam, amiről annyit már tudtam, hogy azok bizony betűk. És elkezdtem kérdezősködni. Anyu, ez milyen betű? És mentem szépen sorjában. Egy idő után anyám elunta a válaszolgatást, de én nem tágítottam, ezért a szemben ülő nénit kérdeztem, aki örömmel felelt. Elkezdtem a már megismert betűk összeolvasását:

K-i-h-a-j-o-l-n-i v-e-s-z-é-l-y-e-s.

Karpaszomány

Karpaszomány:
A monarchiától örökölt rendszer szerint a középiskolát, vagy főiskolát, egyetemet végzett sorkötelesek tartalékos tiszti képzésre jelentkezhettek és karpaszomány viselésére jogosultak jelezvén a kiváltságukat. Kiváltságaik közé tartozott hogy jogosultak voltak saját költségükön tiszti minőségű de legénységi szabású kamgarn ruházat viselésére. A karpaszomány fegyvernemi színben készült és a zubbony mindkét karjára ék alakban kellett felvarrni. Az újonc kiképzés befejeztével a karpaszományos őrvezetővé majd hat hónap után tizedes és szakaszvezető lett, majd zászlósi tanfolyamra mehetett. A tanfolyam sikeres elvégzése után tisztjelölt (zászlós) lett. Az, aki a képzésben megfelelt de a előléptetésre nem nyílott lehetőség az őrmesteri rendfokozatot viselhette a -hadapród- jelzővel. 1943-ban a hadapródok részére külön megkülönböztető színű karpaszományt rendszeresítettek mely 1,5 cm-es sárga alapon, 2mm-es piros beszövéssel.

Kézdy György

Kézdy György

Elnézegetem néha a Szomszédok x-edik ismétlését Virág doktor szerepében Kézdy Györggyel és eszembe jutott:

1998-ban kiadtam Claudio Monteverdi: Levelek és elméleti írások című könyvét Lax Éva gondozásában. Ez persze mindent jelentett: fordítást, szerkesztést, jegyzetelést stb. A százhalombattai Chorus Matricanus nőikar támogatásáért cserébe a bemutatót Battán tartottuk Kézdy György közreműködésével. Az eseményen részt vett Denis Stevens, az angol nyelvű kiadás(ok) főatyája. Az est része volt néhány levél fölolvasása, melyet Kézdy Györgytől hallottunk olyan átéléssel és hatásosan, hogy a jelenlévő közönség alkalmanként dőlt a nevetéstől. T.i. a levélben pénzkérésről, illetve annak fölemlegetéséről szólt, hogy még mindig nem érkezett meg az adomány. Mr Stevens egészen addig értetlenül nézett – mivelhogy nem igazán humoreszkekről volt szó –, ameddig el nem mesélték neki a derültség okát.
Kézdy György hangsúlyai, hanghordozása azóta is a fülemben van és újra hallom, amikor meghallom őt a médiában.

A kezdeteim

Sokáig úgy tudtam, azt hittem, hogy én is része vagyok a Ratkó-gyermekek hatalmas halmazának. Már közel jártam a negyvenhez, amikor elgondolkodtam a dologról, és arra kellett rájönnöm, hogy nem úgy van az. De ez még csak a formállogika segítségével sikerült :-). Azaz: kikövetkeztettem, hogy apámnak, bár hárman voltunk testvérek, én vagyok az egyetlen gyermeke. Két bátyám örökbefogadottként tartozott a családhoz. Anyánk volt közös. Az egyik bratyómról könnyű volt megállapítani, merthogy más volt a vezeték neve. A másiknál meg akkor esett le a tantusz, amikor megtaláltam apám igazolását arról, hogy mikor is érkezett haza a hadifogságból. Ez a bátyám születésének idejére datálódott. Eccóval: egyetlen saját gyermekre még apámnak is szüksége volt. :-)

Születésem előzményei :-)

Most, hogy elkezdtem írni ezeket a sorokat, egy dokumentumra akadtam, mely szerint Ratkó Anna hirhedt rendeletét egy nappal születésem után 1953. február 8-án jelentette meg.

Magyarország 2.

Bringával mentünk a kispesti piacra. Éppen az Áchimon kerekeztünk, amikor megszólalt egy autóriasztó. Éktelen hangerővel. Rákanyarodtunk a Batthyányra ahonnan a zaj egyre erősebben szólt. Húsz méterre a kereszteződéstől állt a beriasztott autó. A tulaj ott állt mellette, egyik kezében vödör, a másikban autómosó kefe, és vígan mosta az autóját.

Magyarország 1.

A hétvégén a temetőben jártunk Kispesten. Valami koncertféle volt a Bozsik stadionban, ami a temető tőszomszédságában áll. A dézsavű fölidézett egy tavaly november eleji emléket:
Halottak napja volt és kilátogattunk a temetőbe. Égtek a mécsesek és a gyertyák. Meghitt hangulat volt. Olyan, amely mindig elfog, amikor ilyen időtájt temetőben járok. Sötét volt már. A stadionban égtek a lámpák. És fölhangzott a kórus: Kurva anyád!, Kurva anyád!

Cseh Tamás

Hosszan tartó betegség után elhunyt Cseh Tamás Kossuth-díjas zenész. Imígyen szólt a hír két nappal ezelőtt. Szombaton este az Autonómián (talán véletlenül) a Szerelmes földrajz című műsorban éppen Cseh Tamás beszélt, mesélt Bakonybélről és környékéről, ahol az indián életét élte majd' ötven éven keresztül.

1973-ban Temesi Ferinél buliztunk az Irányi utcában. Föltett a magnójára egy szalagot és csendet kért, majd elindította.
A következő dal szólalt meg:

Az ócska cipő

Utána persze a többi is A Dal nélkül előadásból: többek között Lee van Cleef, Nincsen más, akkor még nem Évával, hanem Ágnessel, Krakkó, Koncz Zsuzsa...

Ezután fedeztük fel, hogy a 25. színházban élőben is hallgathatjuk. Eleinte minden előadásra megvettük a jegyet (20 forint). Később, mikor már nem kaptunk jegyet, mert egyre népszerűbbek voltak ezek az előadások, megvártuk, míg a jeggyel érkezők bementek, majd a rendezők oly rendesek voltak és beengedtek minket a lépcsőkre. Aztán persze rájöttek arra is, hogy a lépcsős helyeket is el lehet adni egy húszasért. Ezek után már oda is lehetett jegyet venni. :-)


Húsz évvel később, 1993-ban a kiadó, ahol dolgoztam, azzal az ötlettel állt elő Zsámbéki Gábornak, hogy a színházban bemutatott előadásokat megjelentetné (szöveg)könyv formában. A hosszas tárgyalás azzal az eredménnyel járt, hogy végül is egy könyvet sikerült tető alá hoznunk. Ez volt a Kelet-Nyugati pályaudvar. Először csak az akkor éppen bemutatott Nyugati pályaudvarra gondoltunk, de Bereményi Géza jobbnak látta, ha a három, összekötőszöveggel bíró előadást jelentetjük meg egy kötetben. (Mint tudjuk, a Keleti és a Nyugati pályaudvart a metró /Jóslat/ köti össze.) A Keleti pályaudvar szövegét a lemezről, a Jóslatot egy korabeli videófelvételről, a Nyugati pályaudvart pedig az akkor véglegesített szövegkönyvről gépeltük be.
Így készült el a könyv. A írógéppel készített borítószöveg Géza ötlete volt.
Az időtájt forgatták a Turné c. filmet, így az egyik levonatot Tatabányára kellett levinnem. Délelőtt értem le és egy álmos, de jókedvű Tamással találkoztam. Gondolatai a film körül forogtak, erről mesélt, amíg el nem szólították a következő jelenet felvételére.

Folytatás

Rövid balatoni nyár után itt van a második bejegyzés. Még ez sem mond semmit. Csupán a lehetőséget teremti meg ahhoz, hogy valóban elkezdődhessen a blogírás. Bár nem is biztos, hogy kalasszikus blogot akarok írni. Meglátjuk, hogy lehetséges-e.