Zrinyi Miklós Katonai Főiskola

Míg gyakran jártam be a városba, szinte minden nap elmentem az épület előtt. Kezdetben villamossal, ami megállt előtte, később kocsival és a felüljárróól néztem rá az épületre. Ilyen volt:

A héten bringával mentem el előtte. A betonlapon már csak az ágyúkat rögzítő pöcök maradt meg. Csak remélni tudom, hogy legalább a betonlapot megtartják:

A sót már megvették, amivel fölszórják a helyet:

Általánosban volt egy időszak, amikor fölfedeztük, hogy a töltényhüvelyeket (pisztoly) a kerítés mellé dobálták ki, a vasúti töltés mellett (Mondjuk most egy kissé elhanyagoltnak :-) látszik.):

Összeszedtük a hüvelyeket, vettünk gyufát és annak foszforát beletömködük a hüvelybe, lefojtottuk, majd a földre téve követ dobtunk rá, minek kövekeztében nagyot szólt. Hetekig. Úgy emlékszem egészen addig, míg valakinek a lábába szilánk nem fúródott a hüvelyből. Ezután véget vetettek szórakozásunknak. Összeszedték tőlünk, amit tudtak, a kerítés mellől pedig összeszedték a még mindig ócskán ott lévő hüvelyeket. A zajongást persze nem tudák megszüntetni, mert leleményesek voltunk, mint Odüsszeusz. Ismeretesek azok a kulcsok, melyek szára belül üreges, a végén pedig lukas. Most a foszfort a szárba tettük, fogtunk egy méretes szöget, százast, belszúrtuk, majd ügyesen a falhoz csaptuk a szöges felével. És szintén szólt. :-)

Zene 3.

Ez is azok között, amik meghatározóak voltak a zeneszeretetemben:

Nem mellékesen az illusztráció is tetszik, bár negyven évvel ezelőtt, amikor először hallottam, a képi hangulatteremtés még nem volt ismert. :-)

Macskák

Délelőtti vonatozás:

De fáradt vagyok, nem akarlak látni!

Magyarország 7.

Szombaton botrány volt a Fradi pályán. Az MLSZ a Ferencváros három hazai mérkőzését zárt ajtók mögött rendelte lejátszani.
1. A Duna tévé előzetes műsorrendjét fölmondva élő közvetítést adott a mérkőzésről.
2. Ferenczi gólja után a játékos a megszokott gólörömbe kezdett, kirohant a szögletzászló felé. Szerettem volna látni az arcát, amint fölnézett, örömmel az arcán és nem látott senkit. :-(

'68

1. A gimnázium első éve néhány héttel korábban végződött. Teljes felújítást végeztek a suliban. Az elmaradt tanítás idejére az Expressz utazási irodával közösen külföldi utat/utakat (?) szerveztek. Anyám befizetett egy Moszkva-Leningrád útra. Vonattal mentünk először Moszkvába, majd onnan Leningrádba és vissza. Tizenötéves voltam. Sok mindenre nem emlékszem Moszkvából. Erre talán:

Persze azért láttuk a Vörös teret, voltunk a Lenin Mauzóleumban és ebből következően láttuk Lenint. Voltunk a Gumban és ott költöttük el kevéske pénzünk nagy részét különböző hülyeségekre vagy ajándékokra, amit aztán tételesen rávezettünk a vámpapírra, amin ilyen tételek is megjelentek: két darab radír :-). Voltunk egy baletten (?) a Kongresszusi Palotában 6000-ed magunkkal. Elutaztunk Zagorszkba, ott vettem egy rubelért elemes borotvát, amit persze nem igazán használtam. Jártunk a Lomonoszov egyetemen is. Mégis nekem az egész Moszkvai útról az maradt meg, hogy B. Lacival a busz hátsó ülésén ülünk és énekelünk. Utazás előtt nem sokkal jelent meg az Eltávozott nap/Kis virág kislemeze az Illésnek. Meg persze a Mészáros Márta filmje is. Tehát ott ültünk és egymásra tercelve énekeltük a két dalt felváltva:
Eltávozott nap
Jól szórakoztunk. A többiekről nincs hírem. :-)
Egy éjszakai vonatozás után érkeztünk meg Leningrádba. Ott is láttunk sok mindent, amiből nem maradt meg szinte semmi. Tudom, hogy voltunk az Aurórán vagy mellette, a Téli Palotában, elmentünk Petrodvorecbe, voltunk találkozón szovjet pionírokkal :-). Ezekből a programokból ennyi maradt meg bennem:

Amire viszont nagyon jól emlékszem az a történés, amikor is a szomszéd szobában lakó Golyóék kizárták magukat. Bejöttek a mi szobánkba, és a párkányon végig araszolva átmentek a saját szobájukba. Nem tudták megtenni feltűnés nélkül. :-) Elsimítódott az ügy, ha jól emlékszem.
Az út végén szerencsés volt a hazaérkezés. Még a két radír és a borotvakészülék is megmaradt.

2. Hazaérkezvén nem sok időm maradt. Apám benevezett egy hónapos (június) munkára. A FŐPAPI-FŐKUCI-nál dolgozott és szerzett nekem munkát az egyik üzletbe kvázi segédnek. Itt volt az üzlet:

Úgy tűnik, mintha most is valami hasonlónak adna otthont a bolt. :-)

3. Még suli idő alatt elterveztük és megbeszéltük két osztálytársammal, hogy leutazunk Balatonra, eltölteni néhány napot/hetet. Volt a Főpapifőkucinak egy állandó sátortábora Balatonfüreden, ahol váltott turnusban lehetett balatonozni. Ebbe neveztünk be. Egy évvel később ennek a kempingnek a recepcióján néztük, ahogyan Armstgrong megteszi az első lépést a Holdon.

4. Augusztus 20-án éjjel a Varsói szerződés tagállamai bevonultak Csehszlovákiába.


Nights in White Satin Prague 1968

Zene 2.

Alsós koromban anyám "hasonult" akkori igazgatójához, Paci nénihez, és ezért nekem is lett operabérletem. No nem a operába, hanem az Erkel Színházba.

(Ez egy mai felvétel. Most éppen arról van szó, hogy 20-40-80 milliárdért talán felújítanák.)
Egyetlen darabra emlékszem az pedig a Márta volt. De csak arra, hogy azt láttam. Talán azért, mert néhány mondatot megértettem belőle. :-)
Eme kis intermezzo után hosszú néma csend következett komolyzenefronton. Ami elvezetett e zene élvezetéhez és valamennyire módszeres megismeréséhez, az két zenekarnak volt köszönhető. Az egyik:
ELP
A másik a:
Collegium musicum volt.
Ezekre az inspirációkra kezdtem el magamtól gyűjteni komolyzenei lemezeket (Smetanától Griegig, Orfftól Bachon át Beethovenig és vissza) és élményeket. Az élmények egyik fentiekhez hasonló tárháza a Panta Rhei volt. Velük személyesen is megismerkedtem. Matolcsy Kálmánnal szünetekben sokat beszélgettünk. Ha emlékem nem csal, akkor az utolsó találkozásunk és beszélgetésünk az Ifiparkban volt. Hogy mikor, azt nem tudom, csak arra emlékszem, hogy előzenekar volt és a Skorpió volt a főfogás. Vagy '75 vagy '78-'79 lehetett.

Szent György

Szent György szobrok a világban.
Kolozsvár (1974):

Prága (1991):

Budapest (ezt a képet nem én készítettem :-). A lovagok.hu honlapról vettem és köszönet. Ha arra járok, pótolom a hiányt és lesz egy saját felvétel.):

Szeged (És persze ezt sem. Pedig sokkal egyszerűbb eljutni Szegedre, mint Prágába vagy Kolozsvárra. :-( Mentségemül: számtalanszor jártam lent, csak gép nem volt nálam):

Tacepao

1966 lehetett.
1. Javában tartott a vietnami háború és persze a nemzetközi tiltakozás is. Magyarország is beállt a tiltakozók közé (Tiltakozunk a vietnami háború ellen!), hátha elér a szava Wahingtonig. :-(
2. A közlekedésben, nem t'om pontosan mikor, bevezették a betétlaprendszert, ami azt jelentette, hogy ha egy sofőr szabálytalankodott, az öt betétlapból elvettek egyet, és ha mind elfogyott, akkor szankció történt. Pontosan nem tudom mi, mert a családban még hosszú ideig nem volt autó.
3. Iskolánk azidőtájt haladni akart a korral, ezért az iskolában bevezette a betétlaprendszert, ami ott azt jelentette, hogy az elvett betétlapok arányában csökkent a magatartásjegy.

Az osztályban összedugtuk a fejünket, és egy tacepao mellett döntöttünk, amit kitettünk a faliújságra. Így hangzott:

Tiltakozunk a betétlaprendszer ellen.

A szünet után bejött az osztályfőnök meglátta és megkérdezte: Ki tette ezt ki? Körbenéztem, de senkinek nem akarózott fölállni. Én egy másik sráccal H.Lacival együtt fölálltam. A többiek ezután is ülve maradtak. Hogy miért is nem volt komoly szankció? Merthogy semmire sem emlékszem? Talán többek között azért is, mert az én jó édes anyám a suliban tanított, sőt ig.h. volt. :-)
Nemrégiben volt egy szűkített osztálytalálkozónk. És láss csodát! S.Miki emlékezett és emlékeztetett erre. Benne is megmaradt a történet.

Ja, és persze nem húzta sokáig a betétlaprendszer.

Brecht

Bertolt Brecht
A könyvégetés

Mikor a rendszer parancsot adott: nyilvánosan
Égessék el a káros tudást árasztó
Könyveket, s mindenünnen ökrök vontatták
A könyvvel telt talyigákat a máglyákhoz -,
Egy elűzött író, a legjobbak közül, rémülten
Fedezte fel, hogy az elégetett
Könyvek listájából az övét kihagyták. Haraggal
Íróasztalához rohant s írt a hatalmasoknak.
Égessetek el! - írta sebesen - égessetek el!
Ne tegyétek ezt velem! Ne mellőzzetek! Talán
Nem írtam könyveimben mindig az igazat? És most
Mégis mint hazudozót, úgy kezeltek! Megparancsolom:
Égessetek el!

(Hajnal Gábor fordítása)

Képnovella 3.

Jött pár nyugis hét. Minden nap mentünk dolgozni közös munkahelyünkre. És aztán kitört a forradalom. Romániában. Dénesen, temesvári lévén, komoly izgalom lett úrrá. Haza nem mehetett, merthogy dobbantott anno. A lakás minden részében szólt a rádió, ment a tévé. Szólt a Kossuth rádió, a Szabad Európa magyarul és románul, a temesvári rádió, és be volt kapcsolva a tévé is, merthogy helyszíni közvetítés folyt egy idő után. Pár nap telt így el. Közben megérkezett Dénes öccse Zoli, aki német nagymama-rokonság okán befogadást nyert Hamburgban. :-) Most már két mérgezett egér rohangált a lakásban. Nagy volt az öröm, amikor elfogták a Kondukátort és feleségét.

A kivégzés egy kicsit lenyugtatta a kedélyeket, de egyre inkább megérett a gondolat bennük: haza kellene menni. Ezért aztán 28-án délután elindult a segélyszállítmány. Vittem kétszer kilencven kiló élőhúst segélyként a román forradalomnak. :-)
Élmény volt úgy átmenni a határon, mint kés a vajban. Előtte volt elég élményem arról, hogy mennyit is lehet kekeckedni az emberekkel, így velem is.
Temesváron ilyen látvány fogadott:


A szülői házban nagy volt az öröm. Rég nem látott gyermekek könnyeket csaltak ki mindenkiből. Én csak ültem a sarokban és bámultam. Egy ideig érthető módon megfeledkeztek rólam. Aztán persze én is bekerültem a családi körbe.
Az igazi öröm egy részlete az alábbi fotón látható, amint Dénes újra együtt van Gittával:

A nap során az a döntés született, hogy Dénes marad, mert úgy érezte, neki ott van dolga a rádióban, Zoli viszont visszaindult velem Magyarországra. Azt az utólag nem éppen a legszerencsésebb ötletet valósítottuk meg, hogy Jugoszlávián keresztül indultunk haza. Mindenesetre kacifántos és baromi hosszú utat kellett így megtennünk, de szerencsére túljutottunk rajta.
Hazaérkezvén Fehérváron volt jelenésem, ahol a házigazda a Romániát járt hősnek lemosta az igencsak mocskos Trabantját. :-)
És eljött 1990.