2010. január 10., vasárnap

Az istálló

Sok-sok időt töltöttem Mezőhegyesen a rokonoknál. Télen és nyáron. Télen például akkor is, amikor Pesten szénszünet volt az iskolákban, és valahová el kellett helyezni az akkor még igen kis fiúcskát. Engem. Ilyen kicsi fiú is voltam:

A jobb oldali vagyok én. Jobbra a háttérben apám. Mi pedig a nyári konyha mellett ülünk és ha jól látom Csapdlecsacsiztunk. A nyári időszakban a középső fiúval, neve Feri, rengeteget játszottunk, mászkáltunk a környéken, amikor nem zsugáztunk vagy nem suttoztunk. Ott így hívták a gombfocit. Idősebb lévén ő volt mindig a világdíjas. AZaz ő nyert. Na nem mindig. Amikor csavarogtunk, akkor bejártuk a környéket. Nekem nagy menetnek rémlik, pedig nagyon messzire nem mentünk. Legtöbbször ennek az istállónak a padlására. Akkor még nem volt ennyire elhanyagolt:

Hogy miért is? Mert a tehenek takarmányát a padlásra hordták föl. Viszont rengeteg zsenge zöldborsó volt közte, amit sajnáltunk a tehenektől. Inkább mi ettük meg. Kedvencünk volt még a papsajt. SZóval ez volt a korabeli vega. De azért ettünk húst is. Mivel hogy a háznál termett csirke is. Illetve tyúk. :-)

Nincsenek megjegyzések: