Zene 9. Mini

A gimiben jött be egy reggel a Pici azzal, hogy egy zseniális együttest ismert meg, Mini néven. A fülem mellett rendesen elszállt, az akkori szentháromság igencsak lekötötte a figyelmemet. Csak jóval később kezdtem el komolyabban hallgatni őket, akkor amikor végre az első lemezük megjelent: Vissza a városba. A fenti az első szám a lemezen.
Tíz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy élőben is meghallgassam. Viszont akkor elég hosszú időn keresztül, egy nyáron át jártunk H. Imivel és T. Zolival az akkori munkatársaimmal a Zichy kastélyba. Egye-egy koncerten voltunk vagy harmincan, esetleg negyvenen, viszont olyan hangulat volt, ami azóta is emlékezetes maradt. Ültünk, álltunk, kezünkben a söröskorsó és éreztük magunkat.
Aztán megint eltelt másfél évtized, mire újra élőben hallgattam őket. A zene és a hangulat cseppet sem változott. Lőrincen a Bókay kertben minden évben megrendezték a SzeptEmberfesztet, ahol az egyik attrakció Ádámék fellépése. Ősz, kopasz és egyéb kinézetű tinöregek álltak a színpad előtt és együtt énekeltek Ádámmal.