Két évvel ezelőtt ez volt az utolsó napom a Szívkórházban. Úgy menni haza, hogy sem időm, sem pénzem nincs és nem is lesz, hogy ajándékot vegyek, hát nem töltött el örömmel. A beteg szívem mélyén is tudtam azért azt, hogy elég, ha én hazamegyek és kis családommal töltöm a Karácsonyt. De akkor is. Ezért elhatároztam, hogy valami kis valamit viszek én is a fa alá. A Gyermekem megkapta a Füreden vásárolt bögrémet örök mementóul, feleségemnek meg sikerült vennem egy kis ékszeres szelencét. Jó barátom, Ogysimplon jött le értem kocsival. Érdemes őt is meglátogatni. Itt a neten.
Szóval hazaérkeztem és egy boldog Karácsonyt töltöttünk el kis családommal.
Mindennapok és a múlt. Bennem így keverednek. Én már megszoktam. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése