Azaz a kutya vacsorája. Tegnap este kimentem az udvarra, hogy as kutyák tálját behozzam. Menyus a kerítés tövében adjusztált valamit, ami egyszer csak éktelen sivalkodásban tört ki. Ráüvöltöttem a kutyára, hogy hagyja abba, mire ő jobbra el, a sivalkodó pedig balra fölröppent. Akkor láttam, hogy egy nimfa papagáj. El tudott repülni az udvar elejére, ott leszállt a rózsabokorra. Utánamentem, és mivel a kezemtől nem ijedt meg és nem repült el, megfogtam. Csőrével megragadta az ujjamat és nem engedte. Így ő persze nem tudott sivítani. Helyette megtettem én. Berontottam az ajtón és kerestem a lakásban egy macskátlan helyet, majd elhajítottam az oktalan állatot. Élmény volt elengedni. Ő leszállt a földre:
Szerencsénkre van az sulikörben egy család, ahol rengeteg madár is él. Telefon és a gyorssegély tíz perc alatt megérkezett. A madár jó helyre került.
És a kutya is megkapta a kárpótlást. Mert semmi kétségem nem lehetett, hogy ha egy kicsivel később megyek ki, akkor pótkajája is lett volna. Neki:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése